Mars-utazás Moszkvában
A Mars felé tartó úton az űrhajóból csak egy távoli fényes pontnak látszik a Föld. Bármilyen vita alakul ki az űrhajósok között, bármilyen orvosi vészhelyzetre kerül sor, az űrhajót nem lehet visszafordítani, a problémát az űrhajósoknak maguknak kell megoldaniuk úgy az utazás során, mint a Mars felszínén. Ennél nagyobb problémát jelenthet a Földről érkező parancsok végrehajtása. A rádióhullámok a két bolygó helyzetétől függően kb. 10-20 perc alatt érnek el a Marsig. Komoly probléma esetén kérdés, hogy az űrhajósok mennyire „engedelmeskednek” a parancsnak. Ezekre és hasonló kérdésekre próbál válaszolni a moszkvai Orvosbiológiai Kutatóintézetben megvalósítandó Mars500 elnevezésű kísérlet. Az Európai Űrügynökség (ESA) támogatta program során három orosz, két európai és egy kínai „űrhajósból” álló személyzet költözik egy modulokból álló földi „Mars-bázisba”. A nemzetközi legénység csak késleltetett kommunikációval tarthatja a kapcsolatot a külvilággal, a problémákat maguknak kell megoldaniuk, a vitákat maguknak kell kezelniük. Persze a súlytalanság nem szimulálható, mégis a kísérlet rengeteg pszichológiai kérdésre adhat választ.
Ez az eddigi leghosszabb, a tervek szerint 520 napos „Marsutazás”-szimuláció (az 520 napos küldetés ellenére a projektet PR-okokból nevezték el Mars500-nak). A küldetés három fő részből áll: 250 napig tart az „odaút”, 30 napot töltenek az űrhajósok a vörös bolygó felszínén, majd újabb 240 napon át utaznak vissza a Földre. Ugyanebben a bázisban 2008-ban már végrehajtottak egy 15 napos, 2009-ben pedig egy 50 napos kísérletet. A bázis öt modulból áll. Ezek: a lakómodul, az orvosi modul, a raktármodul (edzőgépekkel, kísérleti melegházzal a növények számára) és egy Marsra szállást szimuláló modul. A Mars felszínének utánzása külön modulban történik.
A kísérletben az MTA PszichológiaiKutatóintézeténekŰrkutató Csoportja is részt vesz. A magyar szakemberek automatizált módszerrel elemzik az „űrhajósok és a Föld” közötti kommunikációt. Ezzel nyomon követhetik a legénység lelkiállapotának változását a küldetés során.
Az egyelőre négy európai jelöltet március 22-én mutatták be a nagyközönségnek, közülük kerül majd ki a két európai résztvevő.
Bár a szimuláció az emberi viselkedés tanulmányozása terén sok új tudományos eredményt adhat, arról megoszlanak a vélemények, hogy mindez mennyire időszerű. Érdekes, hogy az emberes Mars-utazást az űrkutatás eddigi történetében rendszeresen 30 éves időtávlatban kalibrálták be. Az Apollo-program 1972-es befejezésekor még úgy gondolták, hogy az ezredfordulóra jut el az ember a Marsra. 1989-ben George Bush elnök ezekkel a szavakkal hirdette meg az emberes Marsprogramot: „Meggyőződésem, hogy az Apollo–11 holdra szállásának 50. évfordulóján az amerikai zászlónak ott kell lobognia a Marson is.” Vagyis 1989-ben 2019-et jelölték meg céldátumként (a programot a Clinton-adminisztráció törölte). 2004-ben ifjabb Bush a Mars-utazást (is) célzó Constellation-programot hirdette meg, akkor a harmincas évek elejét jelölve meg céldátumként (Obama elnök már indítványozta a program törlését).
Időközben az ESA is saját Mars-programmal rukkolt elő: 2001-től létezik az európai Aurora-program. Akkor szintén a harmincas évek eleje volt a tervezett Marsra szállás ideje, bár ma inkább a negyvenes évekre teszik a vállalkozást. A versenyben persze Oroszország sem maradhat le. Űrköltségvetésük az elmúlt években meredeken emelkedett, lehetőséget teremtve saját Mars-program bejelentésére: körülbelül három évtized múlva indulhatnak.
Azért a fejlesztések, ha igen vontatottan is, tovább folytatódnak. Már az emberi viselkedés elemzésénél tartunk.
