Ha bizonyossá válik, hogy a speciális mágneses magrezonancia-vizsgálatok (MRI) a tényleges tudati állapotot tükrözik, nemcsak az követhető nyomon, változik-e a beteg állapota, hanem az is, tudatában van-e sorsának és képes-e akaratának közlésére.

Adrian Owen, a Cambridge-i Egyetem kutatója 4 évvel ezelőtti közleményében egy vegetatív állapotban levő aszszonyról ír. (Vegetatív állapotban az életfunkciók kifogástalanok, a beteg önállóan lélegzik, reflexei megtartottak.) A tudatvesztett hölgyet arra szólították fel, képzelje azt, hogy teniszezik. A funkcionális MRI kimutatta, az utasítás nyomán a mozgásokért felelős agyi terület (SMA – supplementary motor area) aktív állapotba került. Amikor arra kérték, gondoljon arra, hogy a háza körül sétál, a hippocampus lett aktív, itt van a térbeli elhelyezkedés agyi központja. A hölgy tehát megértette az utasításokat, azaz valójában nem volt eszméletlen.

2006 óta számos 54 eszméletlen beteget vizsgáltmeg Martin Monti cambridge-i agykutató vezetésével egy angol–belga munkacsoport. Öt esetben volt egyértelmű, hogy felszólításra a beteg akaratából agyi aktivitás lép fel, de csak egyetlen esetben sikerült egyfajta gondolkodási „árukapcsolást” elérni. A 29 éves autóbalesetest arra kérték, ha a föltett egyszerű kérdésre (mint pl. „van testvére?”) a válasza IGEN, gondoljon arra, hogy teniszezik, ha NEM, képzelje, hogy a háza körül sétál. A válaszok 5 percen át ismétlődő impulzusokban eléggé erősek voltak ahhoz, hogy az MRI értékelhető képet adjon. A feleletek helyességét a hozzátartozók és egy független kutatócsoport is jóváhagyta.

A jelentős tudományos közlemény februárban jelent meg a The New England Journal of Medicine hasábjain. „Nem tudjuk bizonyítani, hogy ezek a betegek tényleg maguknál vannak, de a módszerrel megadhatjuk a lehetőségét, hogy kapcsolatba lépjenek velünk” – mondta Steven Laureys, a kutatócsoport munkatársa.

Nyilvánvaló, az ilyen beteg valamiféle homályzónában van, hogy tudata teljes értékű-e, nem tudjuk. A jelen orvosi gyakorlatban, mint arról lapunkban korábban már volt szó, az orvosok standardizált viselkedési teszteket használnak a tudatállapot felmérésére.

A funkcionális MRI-vel tetten érhető köztes tudatállapotnak még nincs megfelelő definíciója. Márpedig ez a biztos diagnózishoz nélkülözhetetlen. Annál is inkább, mivel a válaszra képes ember talán döntéseket is hozhat, többek közt azt, elfogad-e új gyógyszert vagy nem, és egyáltalán: óhajt-e tovább élni.

A vizsgálatok mindent megváltoztatnak – mondja Nicholas Schiff New York-i neurológus. Sokkal nagyobb az előrelépés, mint első látásra gondolnánk. A kérdésnek fontos etikai, jogi vetületei vannak. Ha a vegetatív állapotban levők tudatosságáról az orvostudomány maradéktalanul meggyőződik, kérdés például, használható-e nyilatkozatuk jogi eljárások során, érvényes lehet-e bíróság előtt. Azonnali eredmény aligha várható. Egyelőre csak néhány esetről van szó. A módszer tényleges értéke még igazolásra szorul. Ami a jövőt illeti, az, hogy a funkcionális MRI ma bonyolult berendezéshez kötött drága eljárás, bizonyára legyőzhető akadály.

Sokunk közelében volt már bizonytalan tudatállapotú beteg, a beszédre képtelen strokeosok jobbára ilyenek. Jó volna egyszer néma szavukat érteni.

Úton vagyunk a homályba