Ritka nagy ökörség – reagálna csípőből, saját tapasztalatai alapján az északi féltekén élő ember, ám a tudománynak ezúttal alighanem igaza van: ha télnek a hírben a december elejétől február végéig terjedő időszakot nevezték (ami a déli féltekén valójában nyár volt), világnak pedig a Föld nevű bolygót, akkor ez bizony ritka meleg „tél” volt.

Németországban, Ausztriában, Nagy-Britanniában, az Egyesült államokban az utóbbi évtizedek leghidegebb telének nevezték a mostanit. Az osztrák meteorológiai intézet adatai szerint például majdnem harminc éve nem volt ilyen hideg tél nyugati szomszédunknál: utoljára az 1980/1981-es szezonban volt ilyen alacsony a téli szezon átlaghőmérséklete. Bécsben és Linzben a százéves átlagnál 25 havas nappal több fordult elő, és a teljesen fagyos napok száma (amikor egy pillanatra sem mértek 0 foknál melegebbet) is a duplája volt a szokásosnak.

Németországban 1987 óta nem volt példa hasonlóan fagyos hónapokra, és több országos hidegrekord is megnőtt. A legrosszabbul talán az angolok jártak: ott az utóbbi harminc év legdermesztőbb tele tombolt, és több ezer iskolában volt fagyszünet. Az Egyesült Államokban évtizedek óta most fordult elő először, hogy az összes „szárazföldi” államban (Floridát is beleértve) egyszerre havazott. És – hogy egy hazai vonatkozású adatot is említsünk – Magyarországon januárban és februárban közel 2 fokkal hidegebb volt, mint a százéves átlag.

Ehhez képest – és innen, az északi félgömbről nézve – hihetetlennek tűnik, amit a NASA állít. A meteorológiával is foglalkozó amerikai űrügynökség adatai szerint 1880 – vagyis a mérések bevezetése – óta csak egyszer, a 2006–2007-es téli szezonban volt melegebb, mint most. Az amerikai kutatásokról a németországi Potsdamban működő Klímakutató Intézet munkatársai számoltak be a sajtónak.

Az újságírókat sokkal jobban meglepte a téma, mint a kutatókat, az utóbbiak ugyanis rögtön számításba vettek néhány olyan tételt, ami az európai ember számára nem magától értetődő. A legfontosabb ilyen tétel, hogy a tél a mi fogalmaink szerint december elejétől február végéig tart, és ilyenkor nálunk hideg van – de a déli féltekén például ezek a legmelegebb nyári hónapok. És ha például a rekord-hőmérsékletű déli nyár ellensúlyozta az északi tél keménységét, akkor globálisan akár igaz is lehet, hogy összességé ben a mostani időszak szokatlanul enyhe volt.

Márpedig a NASA adataiból pontosan ez derül ki: a teljes bolygót tekintve a december elejétől február végéig terjedő időszak kivételesen melegnek bizonyult. A NASA Goddard Központjának mérései szerint ebben ráadásul nincs is semmi rendkívüli, hiszen 2000 óta minden évben egyre melegebb van (igaz, csak egy picivel, hiszen 1880 óta a globális átlaghőmérséklet összességében csupán 0,8 fokkal emelkedett).

Az említett kutatóközpont három csapat munkájára támaszkodik. Az egyik az északi, a másik pedig a déli féltekén végzi a földi meteorológiai állomások adatainak értékelését, ezt egészíti ki a harmadik csapat (amely ténylegesen a NASA kutatóiból áll) műholdas mérésekkel.

Ami tény: Ausztráliában már a november is rekordhőséget hozott, és – Nicholls Neville, a Monash University of Melbourne meteorológiaprofesszora szerint – a novembertől januárig terjedő időszak egésze is melegebb volt, mint a rendszeres adatgyűjtések kezdete óta bármikor.

Az átlagosnál melegebb nyári időjárás az egész Egyenlítőn túli térségre jellemző volt, de ez csupán arra volt elég, hogy nagyjából kiegyensúlyozza az északi zimankót. A mérleget a déli óceánok szokatlan hőmérséklet-emelkedése billentette át, amit a szakértők elsősorban az erős El Nino-tevékenységgel, illetve a még mindig növekvő ózonlyuk miatti intenzívebb felszíni sugárzással hoznak összefüggésbe.

A globális átlaghőmérséklet kiszámítása meglehetősen bonyolult. Jelenleg több mint 3000 szárazföldi mérőállomás adatait használják fel a számításhoz, és a mérőpontok sűrűbben fordulnak elő a világ népesebb (és mesterségesen fűtött) területein, ami önmagában is torzítja a mért értékeket. További nehezítő tényező, hogy alig néhány száz olyan pont van, ahonnan legalább százéves, vagy annál régebbi adatsorok is trendelkezésre állnak.

A globális éves átlaghőmérséklet valójában a napi középhőmérsékletek éves átlaga – de ezeket a napi középhőmérsékleteket nagyon sokféle és folyton változó technikával, az adott napokon belül is eltérő gyakorisággal mérik, ami nem tesz jót a pontosságnak. Így tehát százszázalékos bizonyossággal nehéz bármit is állítani az elmúlt télről, de az a fentiek alapján hihetőnek tűnik, hogy melegebb volt a szokásosnál.

Intelligens tervezés után „kiegyensúlyozott klímakezelés”

Az amerikai Dél-Dakota állam törvényhozása a közelmúltban elfogadott egy jogszabályt, amely arra sarkallja az iskolákat, hogy az eddigieknél kiegyensúlyozottabban közelítsék meg az oktatásban a klímaváltozás témáját. Amikor az ügyről beszámoló New Scientist tudósítója az okokról faggatta a javaslat előterjesztőjét, Don Koppot, a képviselő azzal érvelt, hogy számos olyan elmélet létezik, amely ellentmond a globális felmelegedés teóriájának.

A politikus azt is hozzátette: nem szeretné, ha az állam beleroppanna a klímaváltozás elleni harcba, még azelőtt, hogy kiderülne, tényleg változik-e a klíma. Az ügy az ismeretterjesztő hetilap szerint sokban emlékeztet az evolúcióval kapcsolatos amerikai hozzáállásra: számos államban törvény írja elő, hogy az intelligens tervezés elméletét is tanítani kell. Ez a fajta differenciált megközelítés klímaügyekben sem számít egyedinek, Texasban például tavaly a klímaszkeptikus nézetek is bekerültek az állami iskolák hivatalos tananyagába.

Izzasztó február – túl az Egyenlítőn