Kénsavas vérű üveglények fenyegetnek?
Az angol királyi tudós társaság, a Royal Society most ünnepli fennállásának 350. évfordulóját. A születésnap alkalmából tudományos ülések sorát rendezik. Ezek egyikén év elején izgalmas témájú konferenciát tartottak, A földön kívüli élet detektálása és annak következményei a tudományra és a társadalomra címmel. Számos tudós elmét – és a laikus hívek igencsak széles táborát – foglalkoztatja a nagy kérdés: egyszeri csoda-e az élet Földünkön, avagy léteznek testvérek vagy gyilkos szándékú hódítók másutt is. A kérdés eleve két részre bomlik. Az egyik magának az életnek a lehetősége, a másik ennél lényegesen bonyolultabb: élnek-e más bolygókon, sőt, Naprendszerünkön kívül is intelligens lények?
A képzelet határtalan, bizonyítják a művészeteknek vagy újabban inkább kommercializálódott leágazásaiknak e kérdésekre adott válaszai. „Tudományos”-fantasztikus könyvek és filmek sora tár elénk hol jóságos, kedves lényeket, mint a gyermek E. T., hol gonosz, hódító, kegyetlen szörnyeket, többnyire meglehetősen primitív kivitelben. Az idézőjel itt csak arra utal, hogy ezekben a művekben elenyésző a tudomány a fantázia mellett, kivéve persze néhány kiváló munkát, mint amilyenek például I. Asimov művei.
Ám ha túllépünk az ufók és az ufológia híveinek világán, akkor igen fontos és tudományos megalapozottságú kutatások birodalmába lépünk. Maga a tény, hogy a Royal Society foglalkozik e témával, bizonyítja a komolyságát.Mi az értelme például az ötven éve indított SETI (a földön kívüli értelem utáni kutatás) programnak? „Az elsődleges kérdés annak feltárása, hogy egyedül vagyunk-e a világűrben” – fejti ki dr. Almár Iván csillagász, aki a már eltávozott Marx György fizikus akadémikussal együtt szinte a kezdetektől részt vett a programban. „Rendkívül egyoldalúak a biológiai ismereteink, nem is szólva a társadalmi problémák feltárásáról a külső élet tekintetében, mert csak a földi életet ismerjük, miközben fizikai, ké miai tudásunk univerzális. A SETI-kutatások értelmét többek között az adja: talán nincs is messze az idő, amikor az emberiség rákényszerül, hogy kilépjen az űrbe a Földön tartózkodásából, mert elfogynak a természeti erőforrások, elszenynyeződik a környezet”.
Almár professzor, aki igen sikeres előadást is tartott a Royal Society januári konferenciáján, több éve kidolgozott az amerikai Margaret S. Race asztrobiológussal közösen egy híressé vált osztályozást, az úgynevezett London-skálát. Ez nulla és tíz közötti tartományban adja meg egy felfedezés értékét. Nullát ér a bejelentés, ha utólag kiderül róla, hogy téves vagy szándékosan félrevezető volt, tíz pedig akkor adható, ha a magasabb rendű szervezetet sikerül megvizsgálni, és kimutatható róla, hogy a bolygónkon találhatótól alapvetően eltérő életformája van. A skálán eddig legmagasabbként 3,6 pontszámot kaptak 1996-ban a Marsról származó meteoritok, amelyekben kövületszerű képződményeket találtak, és feltételezték róluk, hogy földön kívüli élet kialakulásának lenyomatai lehetnek.
A külső élet utáni kutatás mindenképpen többfelé ágazik. Egyrészt, találunk-e életet a Naprendszeren belül és azon kívül. Aztán, vajon ez az élet a mienkhez hasonlóan szénbázisú-e, és az oldószer víz, vagy másféle anyag. A leglényegesebb pedig, hogy ha találunk életet, az eljutott-e magasabb intelligenciaszintre, és egyáltalán képesek lennénk-e kommunikálni ezekkel a lényekkel. Ha a Naprendszeren belül maradunk, itt van mindjárt szomszédunk, a Mars. Dirk Schulze-Makuch asztrobiológus szerint például a Mars altalaja elég meleg lehet ahhoz, hogy a földihez hasonló baktériumok megéljenek benne. Még valószínűbbnek tartja a Jupiter holdját, az Európát, ahol feltehetőleg mélyen a hold jege alatt egy mély óceán terül el, egészen benyúlva a belső magig, és innen vulkanikus hasadékokon át forró víz törhet fölfelé, amely elegendő energiával láthat el egy egész élőlénypiramist, a baktériumoktól kezdve akár nagy testű ragadozókig. Más kutatók ennél is tovább mennek, és azt vizslatják, lehetséges lennee, hogy akár más folyadék, például kénsav keringhet különös élőlények üvegszerű, tehát saválló ereiben.
Ha azonban intelligenciát keresünk, túl kell lépnünk a Naprendszerünkön. A fejlett technikának köszönhetően jelenleg már több mint négyszáz exobolygót fedeztek föl. Ezek lakói, ha vannak, akár veszélyesek is lehetnek ránk, ha egyszer idetévednének, mert feltehető, hogy ragadozók, vagyis az emberekhez hasonlóan húsevők lennének. Legalábbis ezt tételezi föl Lynn Rotschild evolúcióbiológus, a NASA munkatársa. A ragadozók mozgékonyabbak, ezáltal intelligensebbek is, állítja, hiszen ahhoz nem kell túl nagy intelligencia, hogy füvet harapdáljanak.
Mindenesetre a SETI kutatói ötven éve próbálkoznak, hogy kapcsolatot teremtsenek külső civilizációkkal, újabban, egyebek között, hatalmas, feladatmegosztó hálózatba összeállt számítógépes rádiótávcsőrendszerek segítségével. Az, hogy eddig válaszok nem jöttek, nem jelenti, hogy nem léteznek Földünkön kívül intelligens lények, sőt társadalmak is, legfeljebb a jelrendszereink és kommunikációs eszközeink még nem alkalmasak a kapcsolatra. És ha sikerül? Áldást hoznak-e az egyébként önmagával sem mindig kommunikálni képes emberiségre?
