Kvóta a bálnavadászokra is?

Több mint százmillió tonna szén-dioxid jutott a levegőbe a bálnák levadászása miatt. Egy tudóscsoport most azt javasolja, hogy a tengeri élőlények kifogására is vezessenek be szén-dioxid-kvótát.

Korábban is öldöste az ember a bálnákat, de ipari méretekben a huszadik században esett neki ezeknek a hatalmas élőlényeknek. Andrew Pershing amerikai kutató szerint a bálnák az óceánok erdői, azaz ugyanolyan szerepet játszanak a szén-dioxid megkötésében, mint a növények a szárazföldön. „A bálnák, akár a növények és az egyéb állatok, végső soron a levegőből kivont szénből építik fel a testüket. Amikor a bálnavadászok kiemelnek egy többtonnás élőlényt, ezzel hatalmas mennyiségű szenet is a felszínre hoznak” – véli Pershing.

Az óceánokban és a tengerekben élő bálnák és egyéb uszonyosok – a tömeges levadászás előtt –, ha elpusztultak, a mélybe süllyedtek. Némi bomlástermék természetesen ilyenkor is a légkörbe került, de a szén döntő mennyisége nem jutott ki. Egy évszázad óta azonban elképesztő méretekben halassza le az emberiség az óceánokat. A vízből kivont cethús azonban felhasználás után tetemes mennyiségű szén-dioxidot termel. A legnyilvánvalóbb levegőszennyezés már nem dívik – világításra elvétve használják a bálnaolajat –, de a bálnahúsból mégis tetemes üvegházhatású gáz keletkezik.

A leölt bálnák is az üvegházhatást növelik
A leölt bálnák is az üvegházhatást növelik

Pershing és kollégáinak becslése szerint a száz év alatt kifogott bálnahúsból annyi szén-dioxid szabadult fel, mint amennyi 130 ezer négyzetkilométernyi erdő felégetéséből a levegőbe jut. Az amerikai kutató elismeri, hogy ez a százmillió tonna elenyésző az emberiség által kibocsátott több milliárd tonnányi szén-dioxidhoz képest, de ez nem mentesít bennünket az óceánok ökoszisztémájában meghatározó szerepet játszó lények védelme alól. Éppen azért azt javasolja, hogy a bálnák védelmére is vezessenek be egyfajta szén-dioxid-kvótát. Minden egyes bálna után fizessenek meghatározott összeget az érintettek.

Miért éppen a bálnákra és az egyéb nagy testű halakra koncentrál az amerikai kutató? Azért, mert a nagy testű állatok sokkal hatékonyabban tárolják a szén-dioxidot, mint az apróbbak. Pershing egy könnyen érthető példával magyarázta a különbséget. Feleségének 2,7 kilós uszkárja naponta egy tál kutyatápot fal fel. A férfi 27 kilós dogja naponta öttálnyit. Vagyis a tízszer nehezebb kutya csak ötször annyit eszik. A nagyobb kutyában (bálnában, tonhalban, stb.) tárolt szén-dioxid megőrzéséhez tehát kevesebb táplálék kell.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.