Kína az űr meghódítására készül
Kína, ha lassan is, de biztosan menetel előre az űr meghódításának útján. Néhány éve még csak Föld körüli pályán dolgoztak a kínai műholdak, ma már űrszondával rendelkezik a távol-keleti nagyhatalom. S a folytatásra is megvannak a tervek, no meg nem utolsósorban a mögöttes anyagi fedezet. Kína a Holdra és a Marsra fókuszál, fél szemmel azért a távolabbi égitestek is foglalkoztatják.
Az ország 2007 októberében indította Csang’e–1 (Chang’e–1, Holdistennő-1) nevű űrszondáját a Holdhoz. Ez volt az első olyan kínai űreszköz, amely egy másik égitest körül állt pályára. A kísérőnk felszínébe 2009. március 1-jén csapódó szonda programja teljes siker volt: elkészítette az addigi legnagyobb felbontású képeket a Holdról, több színképtartományban is feltérképezte az égitest felszínét, képei alapján kiválaszthatták a közeljövő űrszondáinak leszállási körzeteit.
A folytatásra nem kell sokat várni. A tervek szerint idén októberben indul a szonda ikertestvérének tekinthető Csang’e–2. Noha az űreszköz felépítése teljes egészében megegyezik majd elődjével, kamerája és tudományos műszerei fejlettebbek lesznek. A kínai kutatók a szondát 100 km magas Hold körüli pályára állítanák, ahonnan legalább 5 méteres felbontású képeket szeretnének készíteni.
Ugyanakkor a kínai holdprogramban az igazi áttörés 2013-ban várható. Már 2002 óta tart a három év múlva indítandó Csang’e–3 fejlesztése. A szonda egy leszállóegység lenne, amely a tervek szerint a Szivárvány öblében (Sinus Iridium) landolna – ezt a döntést a kutatók már a Csang’e–1 fotói alapján hozták meg. A Csang’e–3 tulajdonképpen két részből állna: egy leszállóplatformból, valamint egy roverből. A sikeres leszállást követően a másfél méter magas, 200 kg tömegű rover legurulna a platformról, hogy megkezdje több hónapon át tartó felszíni kutatásait, talajelemzéseit.
Míg a hatkerekű rover óránkénti 100 méteres sebességgel járja a Holdat, addig a platform a rajta elhelyezett műszerek és kamera segítségével önállóan végezne tudományos megfigyeléseket, méréseket. A program további jelentősége, hogy napjainkig az utolsó leszállóegység, amit a Holdhoz indítottak, a Luna–24 volt: a szovjet szonda 1976-ban, majd’ 40 évvel a Csang’e–3 tervezett indítása előtt vizsgálta az égitestet. (A teljesség kedvéért fontos megemlíteni, hogy 2012-ben az oroszok újabb leszállóegységet indítanának, beelőzve a kínaiakat – komoly, leszállásra vonatkozó, részletesen kidolgozott amerikai vagy európai tervek azonban mindeddig nem születtek.)
Még ennél is ambiciózusabb tervet szeretnének megvalósítani a kínaiak 2017-ben; a tervek szerint ekkor indítanák mintahozó küldetésüket. A mintegy 2 kilogrammnyi holdmintát egy, az utolsó szovjet holdszondára, vagyis a Luna–24-re kísértetiesen hasonlító űreszköz hozná vissza. Megjelenésében, tervezett programjában úgy tűnik, a Csang’e–4 mintahozó küldetés a Luna–24 modernizált változata lesz.
Nem újdonság ez a kínai űrkutatásban: a Sencsou űrhajó a Szojuz tervein alapszik, de még a kínai szkafander is könnyen összekeverhető az orosz űrruhákkal. Ez egyrészt másolásnak tűnhet, de ugyanakkor sajátos választ ad arra a kérdésre, hogy ugyan miért kellene mindent az alapoktól kifejleszteni, ha egy rendszer egyszer már jól bevált?
Kína nagy és feltörekvő ország. Kiváltképp hatással van ez az űrkutatásra, arra a kutatási és fejlesztési területre, amely, országonként eltérő módon, de még mindig jelentős presztízsértékkel bír. A kínaiak ezért nem csak a Holdra összpontosítanak. 2011-ben az orosz Fobosz-Grunt űrszonda társaságában, orosz Szojuz hordozórakéta segítségével elindul az első kínai Mars-szonda is, a Jinghuo–1 (Yinghuo–1). Az űrszonda a tervek szerint 2012-ben áll pályára a vörös bolygó körül, s ott a Csang’e–1-hez hasonló megfigyeléseket (a felszín feltérképezése, a felszín és a légkör spektroszkópiai elemzése) végez.
A 110 kg tömegű Jinghuo–1-et néhány évvel később a Jinghuo–2 követné, valószínűleg azt már kínai rakéta indítaná. A 2010-es évek végén várhatóan az első kínai leszállóegységek (roverek) is elindulnának a bolygóra. A húszas években hajthatnák végre aMars részletes felderítését, ami akármár egy emberes expedíciót is előkészítene.
S végezetül fontos megemlíteni, hogy idén januárban, Sanghajban megkezdték egy 65 méter átmérőjű rádióteleszkóp megépítését, ami a tervek szerint 2015-re készülne el. Már a jelenlegi kínai rádióantennák is alkalmasak a Holdat és a Marsot kutató űrszondák jeleinek vételére, így, mint arra az új rádiótávcsőnek helyszínéül szolgáló Sanghaji Csillagászati Obszervatórium igazgatója is utalt, a berendezés jelentősége a kínai Jupiter- és Szaturnusz-szondákkal való kapcsolattartás szüksége esetén mutatkozik meg igazán. Ezek indítására persze még várni kell, talán a húszas évek elején kerülhet rá sor.
Mindenesetre a kínai Hold- és Marsprogram, valamint az óriásbolygók kutatásának felmerülése jól mutatja, Kína nemcsak vizsgálni akarja a Holdat és a bolygókat, hanem ebben valószínűleg hosszú távon az élre is kíván törni. Ebben az esetben pedig újra izgalmas verseny alakulhat ki a világűr felderítésében.
