Közelképek a Phobosról
A Phobos egyike annak a néhány égitestnek a Naprendszerben, melynek eredete egyelőre ismeretlen. A mindössze 26 kilométeres, krumpli alakú sziklát színképe alapján egy aszteroidának gondolnánk, amely eredetileg a Naprendszer távoli régiójában született. Később aztán a Mars – a kisebbik holddal, a Deimosszal egyetemben – befogta, amikor túl közel vándoroltak hozzá. Másfelől viszont pályájuk igen szabályos, ami inkább azt valószínűsíti, hogy mindkettő a bolygóval együtt keletkezett. Sokat segítene, ha ismernénk a Phobos felépítését. Éppen ezért a Mars Express két évvel ezelőtt egyszer már megközelítette a holdat száz kilométerre, és sikerült pontosan megmérnie annak tömegét és átlagsűrűségét. Utóbbi érdekes módon olyan alacsonynak adódott, hogy a hold valószínűleg tele van hatalmas üregekkel. Ezeket az magyarázhatja, hogy az égitest nem porból, hanem egymástól független, a gravitáció által csak lazán egyben tartott sziklákból jött létre. A Phobos másik rejtélyét a felszínét borító barázdák rendszere jelenti, melyhez foghatót sehol máshol nem találtak még.
A Szovjetunió ugyan 1988-ban elindított két űrszondát kifejezetten erre az égitestre – fedélzetükön többek között magyar műszerekkel –, azonban mindkettő meghibásodott és elveszett, mielőtt igazán érdekes adatokat szolgáltathattak volna. Most egy kis kárpótlást jelenthet, hogy az ESA mérnökei úgy módosították a Mars felszínét hét éve vizsgáló űrszondájuk pályáját, hogy eddig páratlan közelségből térképezhessük fel a Phobost.
De minden megfigyelésnél többet jelentene, ha valódi talajminták birtokába jutnánk. Erre pedig talán nem is kell olyan sokat várnunk. A hosszú szünet után feltámadó orosz űrkutatási program keretében ugyanis várhatóan 2011-ben a Fobosz-Grunt űrszonda leszáll a Mars-hold felszínére, és 2012-ben a begyűjtött mintákkal együtt visszatér a Földre.
Mindez pedig akár egy még érdekesebb program előkészítését is jelentheti. Most, hogy az amerikai Hold-programot leállították, a NASA valószínűleg ismét számba veszi az emberes űrkutatás további lehetőségeit. Ezek között pedig egy ideje előkelő helyen szerepel az az elképzelés, hogy az űrhajósok inkább olyan érdekes új célpontokra szálljanak le, mint a Földközeli kisbolygók – vagy éppen a Mars holdjai.
