Műszaki Oscar-díj magyaroknak
A mozivászon szereplői mellett az Oscar-díjat osztó amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) szerencsére a láthatatlan főszereplőkről sem feledkezik meg. Azokról a mérnökökről például, akik a filmek létrehozását segítő berendezéseikkel közvetlenül befolyásolják a látványt, a hangzást, közvetve a film értékét, művészi és anyagi sikerét. Az AMPAS tudományos és technikai Oscar-elismerését minden évben a „rendes” Oscar-ceremónia előtt két héttel azok kapják (mostanában évente mintegy húszan), akik felfedezéseikkel, fejlesztéseikkel kimagaslóan és maradandóan hozzájárultak a filmgyártáshoz.
A hazai szakemberek elismeréséig vezető út kezdete valahol A Gyűrűk Ura című filmnél keresendő. Amikor a neves colorist, Peter Doyle és John Lucky technikai vezető 2000 szeptemberében megemlítették, hogy szeretnének egy olyan fényelő rendszert, amit A Gyűrűk Uránál használhatnának, a korábbi tevékenységük miatt az amerikaiak látókörében lévő magyar fiúk (akkor már egy világhírű tengertúli cég munkáiban jelentős szerepet kaptak) megörültek, hiszen készülő új rendszerüket egy évvel később, 2001 szeptemberében az amszterdami IBC kiállításon akarták bemutatni. Csakhogy az túl késő lett volna az amerikaiaknak, ők öt hónap múlva, februárban már dolgozni akartak vele. Óriási erőfeszítésbe került, de februárban már az új-zélandi stúdióban installálták az SACC-t. Merthogy akkor még úgy hívták berendezésüket, ami csak 2003-ban, az amerikai Autodesk céggel kötött licencszerződés után kapta a Lustre nevet. A Gyűrűk Urára kilenc hónapnyi időt kaptak és filmtörténelmet írtak, mert ez volt az első számítógéppel fényelt játékfilm.
De mi is az a fényelés, minek a színkorrekció? A filmek legnagyobb részét még manapság is celluloidalapú nyersanyagra készítik. A felvételek után az utómunka következik, aminek első fázisaként digitalizálják, számokká alakítják át a leforgatott anyagot. Ezt követően már a számítógép-alapú berendezések játsszák a főszerepet, és az adat formában létező képeken a szakemberek hihetetlen változtatásokra képesek. A Lustre volt az első olyan színkorrektor, ami egy teljes játékfilm komplett képi világát egységes rendszerben képes kezelni.
A Lustre-ral a berendezést kezelő szakember moziteremben dolgozik és könnyedén varázsol át látványt. Ha kell, a kényszerűségből nappal felvett jelenetből éjszaka lehet, de az operatőr kérhet egy kis vöröset az égre, ellenfényt a színész hajára és a pillanatok alatt elkészült korrekciót az alkotók garantáltan úgy látják a vásznon, ahogy majd a nézők is a moziban. Az utólagos „világítás” sok kilowattnyi energia, munka és munkadíj, bérleti díj, színészgázsi és idő megtakarítását jelenti. Csakhogy mitől jobb a Lustre a többi hasonló rendszernél? Nos, a végeredményt tekintve abban, hogy a Lustre valós idejű adatszintű színkorrekciója után megmarad a filmre jellemző kiváló képminőség s ennek romlása nélkül lehet ezt bármely más hordozóra átmásolni.
A mára e téren piacvezető Lustre új munkastílust teremtett a filmiparban. A kis magyar cég technológiáját elfogadták, amit sok-sok ismert film, köztük A Da Vinci-kód, A Pókember 2, a Harry Potter két része, A Faun labirintusa és A Karib-tenger kalózai – A Fekete Gyöngy átka bizonyít.
