Nanoszállal fűtött utak
Rendkívül káros viszont a járművek alvázára tapadó sózott lé, mert az agresszív klóros oldat azonnal megtámadja az acéllemezt. A téli útkarbantartásnak már évtizedek óta ez a dilemmája: sózni vagy nem sózni?
Ideális megoldás lenne, ha az utak hőmérsékletét sikerülne az olvadáspont fölé vinni, és így nem okozna gondot a só. Ezt a megbízást kapták amerikai kutatócsoportok a kormánytól, mert egy közúti híd főleg a só okozta korrózió következtében omlott össze még 2007-ben. A texasi Houstoni Egyetem kutatói fűtőelemeket építettek be az út betonelemeibe és a hídpályába. Amint havas-jeges időt jósol a meteorológia, felmelegítik az útfelszínt, hogy megakadályozzák a jegesedést. Először kohósalakot kevertek a betonba, amely elektromos árammal kis mértékben felmelegíthető. Meglepetésükre azonban a szénnanoszálak beépítése sokkal hasznosabbnak bizonyult, mert a kísérletek szerint egy ilyen 10 cm vastag, 25 cm²-es betondarabot 6 watt teljesítménnyel 2 óra alatt sikerült –10 °C-ról 0 fokra melegíteni.
A problémával foglalkozó szakemberek véleménye szerint egy ilyen eljárás rendkívül drága lenne, ha a legfontosabb útvonalakat így akarnák fagymentesíteni, de hidaknál és veszélyes útszakaszok esetén alkalmazható lenne az eljárás. A houstoniak főleg azzal érvelnek az elképzelésük mellett, hogy az eljárás kiváltja a sószórás költségeit, valamint megóvja a gépjárműveket az alvázak korai korróziójától.