A készülék attól (lehet) forradalmi, hogy választ kínál az infogazdaságot régóta feszítő dilemmára.

Látható trend, hogy a minőségi tartalom-előállítás nem (vagy csak ritkán) él meg a termék mellé csomagolt reklámokból, pénzt viszont nehéz kérni olyasmiért, amihez hasonló ingyen is van az interneten. Az Apple az iPhone-okkal feloldotta a dilemmát, de nagyon komoly hardverkompromisszumok árán. Az iPhonera egy átlagos mobilhoz vagy PDA-hoz képest kifejezetten nehéz „szabad” tartalmakat rátölteni, de megszűnik a probléma, ha az ügyfél az Apple hivatalos csatornáin, az iTuneson vagy az Apple Store-on keresztül vásárolva szerzi be a zenét, filmet vagy szoftvert. A megoldás nem feltétlenül felhasználóbarát, a kiadók viszont imádják, és a jelek szerint a készüléktulajdonosok is elviselik.

Erre épül az iPad üzleti modellje is: a nem kifejezetten olcsó –netbook árú, de a netbookoknál kevesebb szabadságot nyújtó – készülék önmagában még szinte semmire sem jó, a tartalmak (felhasználói és játékprogramok, filmek, e-bookok, online újságok, zenecsomagok) letöltéséért viszont havidíjat kell fizetni. A bevételt az Apple megosztja a kiadókkal, akik máris tolonganak, hiszen minden olyan megoldás megfelel nekik, amely nem igényli a szerzői jogi struktúra átalakítását, és az eddigi jövedelmeiktől sem fosztja meg őket. Az iPad az elektronikus könyvkiadók számára hatalmas lehetőség, a nyomtatott, de az internetre kényszerülő újságok számára mentőöv lehet. Talán ezért is jósolják azt, hogy az új hardver most nem az Apple, hanem a kiadók részvényárfolyamait fogja megemelni.