Az efféle megpróbáltatásokat védi ki egy fővárosi szemész szabadalmaztatott módszere. Soproni Annának napi tapasztalata volt, hogy a gyermek fél, szorong – főként az egyik szem letakarásától – az orvosi rendelőben. Az egyszer használatos Lát-lak álarc ellenben játékossá és gyorsabbá teszi a kisgyermek látásvizsgálatát. Az álarc egy házikó, amelynek orra illesztésekor a gyermek csak az egyik szemével nézhet ki az ablakon. Már az sokat elárul, hogy a gyermek az egyablakos házikót miként emeli a szeméhez és miként reagál arra, ha a másik szeméhez kerül a házikó ablaka. Az ablak köré gumigyűrűt, erre pedig próbalencsét illesztve a látásromlás mértékét – dioptriavizsgálat – is megállapíthatják.

A vizsgálathoz a gyermeknek ki kell kukucskálnia a házikó ablakán, és fel kell ismernie az öt méterről felmutatott kártyafigurákat. A vizsgálathoz két személy kell: az egyik a gyermek orrára illeszti az álarcot, a másik – mondjuk az orvos – az adott távolságból kártyalapokat mutat fel. Ha a gyermek mindkét szemével felismeri a kártyafigurákat, akkor a látása jónak mondható. Figyelmeztető lehet, ha nem engedi eltakarni az egyik szemét, mert ez azt jelentheti, hogy ezzel jobban lát, mint a másikkal.

A módszer nagy előnye, hogy akár a beszélni nem képes, 8–10 hónapos gyermekek is vizsgálhatók. Az ő esetükben azt figyelik, hogy – látásától függően – mennyire magabiztosan csipegeti fel az elészórt tortadaraszemeket. Ha a kicsi ügyesen szedegeti a tortadarát, akkor látása jónak mondható.

Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?

A gyógyító álarccal könnyebb a szemvizsgálat az apróságoknak