Amikor egy hónapja, a nagy év végi ünnepi lakomáktól ellustulva én is megpróbáltam testileg-lelkileg felvenni a korábbi munkatempómat, mélyen elgondolkoztam egy nemrég közreadott brit állatkísérleten. Ugyanis Andrew J. Murray-nek a FASEB Journalban (FASEB: Federation of American Societies for Experimental Biology) megjelent cikkének következtetései szerint a koleszterinben gazdag ételek nem csupán hosszabb távon ártanak az egészségnek, de „heveny” módon is károsítják – az agyat!

Az állatkísérletbe bevont patkányok egyik csoportjának rengeteg zsíros tápanyagot adtak: zsírból származott az étek kalóriatartalmának 55 százaléka, szemben a kontrollcsoport 7,5 százalékával. Patofizoló giai szempontból nem volt nehéz megmagyarázni, hogy néhány napos „hízókúrát” követően az elnehezedett rágcsálók fizikai aktivitása és mozgásteljesítménye miért csökkent 35 százalékkal. Ám a kutatókat is meglepte, hogy rövid időn belül a közismerten igen értelmes állatok kognitív, szellemi funkciói is számottevően csökkentek.

Ezt a jól bevált labirintusmódszerrel igazolták, melynek során a túltáplált állatok az útvesztőből sokkal lassabban találták meg a kiutat.

Azt régóta tudjuk, hogy az étel optimális összetétele mellett – embernél az összkalória 12 százaléka ideálisan fehérjéből, 58 százaléka szénhidrátból és 30 százaléka zsírból származik – az anyagcsere-folyamatok is optimalizálódnak. Ugyanakkor a kiadós „zsírtámadásnak” kitett agyban zajló kórélettani folyamatokat még nem sikerült teljes mértékben felderíteni.

Addig is felhívnám a figyelmet arra, hogy itt a disznóvágás, a tor és a hurka időszaka. Ezt követően mennyire fognak csikorogni az agykerekeink?…