Nincs ember, aki – különösen így tél közepén – ne érezte volna már többször is szomorkásnak a hangulatát, akár minden különösebb ok nélkül. Az efféle rosszkedv általában amilyen gyorsan jön, hamar el is illan, mondjuk csupán azért, mert kisütött a nap. De ha két hétnél tovább tart ez a nyomott érzés, ha mint valami fáradt elem, lemerültek leszünk, ha elvesztettük önértékelésünket, pesszimista gondolatok keringenek a fejünkben, hiányzik belőlünk a tettrekészség, teherként nehezedik ránk az egész élet, no akkor haladéktalanul forduljunk orvoshoz. Ha még ez a késztetés is lebénult bennünk, fogadjuk el a család, a barátok segítségét. A diagnózis ilyenkor általában a depresszió.

E betegség mechanizmusával kapcsolatban elfogadott az az elmélet, hogy hátterében az agy működésében szerepet játszó ingerületátvivő rendszer, főként a noradrenalin és szerotonin rendszer zavara áll. Jelenleg ennek megfelelően olyan gyógyszereket alkalmaznak, amelyek a noradrenalin, illetve a szerotonin anyagcserét befolyásolják. Ez a folyamat azonban több hetet vesz igénybe.

A pszichiáterek tapasztalatai, s fölmérések is bizonyítják, hogy a nők életében kétszeres a depresszió kifejlődésének kockázata. Janka Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető professzora szerint ennek nemcsak az az oka, hogy a férfiak ódzkodnak bajaikkal orvoshoz fordulni. A két nem megbetegedése közötti arányok hormonális okokat sejtetnek, ugyanis míg a nők 20-25 százalékának nagy az eshetősége arra, hogy életében legalább egyszer depressziós epizódon esik át, addig a férfiaknak csupán tíz százalékát fenyegeti ez a veszély. Ebből a hipotézisből indult ki az MTA Szegedi Biológiai Központja biofizikai intézetében, a hormonok idegrendszeri hatásával foglalkozó neurobiológiai csoportban dolgozó Hajszán Tibor is, amikor Párducz Árpáddal és a Yale Egyetem kutatóival a depresszióval kapcsolatos állatkísérletekbe kezdett. A patkány ketrecének alján drótot helyeztek el, melybe áramot vezettek, de lehetővé tették, hogy az állat elmeneküljön oda, ahol nem éri áramütés.

Miután olyan reménytelen helyzetet hoztak létre, hogy a patkány lebénult, nem reagált semmire, magyarán: depresszióssá vált, egyik ötletük igazának igyekeztek utánajárni. Föltételezték ugyanis, hogy az ingerületátvivő anyagok felszabadulásában szerepet játszó, és az idegsejtek közötti kommunikációt biztosító struktúrák, a szinapszisok száma esetleg összefügg a depresszió tüneteivel. Azt találták, hogy depressziós állatok hipokampusz nevű agyterületén az úgynevezett tüskeszinapszisok száma lényegesen lecsökken. Ez azt jelenti, hogy ilyen állapotban kevesebb az a hely, ahol az ingerületátvivő anyag felszabadulhatna és hathatna. Ha azonban ezeket az állatokat a hagyományos depresszió elleni gyógyszerekkel kezelik, a szinapszisok száma egy idő után helyre áll. A tesztek azt bizonyították, hogy amint a szinapszisok száma megnőtt, a depressziós tünetek enyhültek.

A kutatók kíváncsiak voltak, mi történik, ha az orvosság helyett hormonszerű anyagot adnak a depressziós állatnak. Föltételezésük beigazolódott: a szervezetben előforduló egyes hormonszerű anyagok hatásai is ugyanilyenek: a szinapsziszszám növekszik, javul az állat állapota, ám a „visszarendeződés” sokkal gyorsabb. Ez a fölismerés az eddigiektől eltérő módon gyógyító, új orvosság előállításának lehetősége előtt nyitja meg az utat. Olyannak, amelynek fölbecsülhetetlen előnye, hogy hatását nem hetek múlva fejti ki, hanem lényegesen hamarabb. A Biological Psychiatry című lapban közölt tudományos eredmény jelentősége nem szorul magyarázatra, ha tudjuk: a kezeletlen, vagy a gyógyszerszedést idő előtt abbahagyó depressziós betegek 15 százaléka örökre itt hagy bennünket.