Matija Strlic, a londoni Fenntartható Örökség Központjának kutatója szerint nem hiú remény, hogy eleink munkáit megóvjuk az enyészettől. Szlovéniai munkatársaival és a Holland Nemzeti Archívum segítségével végzett kísérleteiről nemrégiben adott számot az Analytical Chemistry című szaklapban. A kutatások eredményeként immár pontosan megállapítható a régi papírok összetétele és állapota, amennyiben elemezzük a belőlük áradó illatanyag szerves összetevőit.

Strlic elárulta, hogy az ötlet egy könyvtárban fogalmazódott meg benne, amikor látta, hogy a restaurátor megszagolja a javításra szoruló könyvet, hogy megállapítsa, vajon milyen papírból készült. „Úgy gondoltam, műszerekkel talán pontosabb eredményre juthatnánk” – tette hozzá.

A kutatók összesen hetvenkettő darab, különböző fajta és különféleképpen tárolt, XIX. és XX. századbeli papírminta illatanyagát elemezték, amihez a kromatográfiát (folyadékelegyek szétválasztására szogáló vegyi eljárást) és a színképelemzést hívták segítségül. Úgy találták, hogy egyes öszszetevők megbízható markerei (jelzői) a papírok bizonyos tulajdonságainak, mint például a lignin (a növények elfásodását előidéző vegyület), amely viszonylag hamar rontja a papírt. A hordozható készülék, amellyel az illékony összetevők felderíthetők, már rendelkezésre áll. További fejlesztéssel lehetővé válik egy speciális, a levéltárban, könyvtárban, múzeumban alkalmazható változat előállítása. Ha ezzel az „elektronikus orral” beleszagolunk a régi könyvek körüli levegőbe, lehetővé válik majd, hogy kiválasszuk azokat a könyveket, amelyek már olyan „törékeny” állapotban vannak, hogy nem szabad őket kikölcsönözni, vagy megállapítsuk, melyek szorulnak sürgős restaurálásra.

Kiszagolható az állapotuk