A jó öreg hazugságdetektor lassan a múlt rekvizituma lesz. Eddig is sokan vitatták a hitelességét, most pedig már olyan eszközök sorát fejlesztették és fejlesztik ki, amelyekről mit sem tud a megfigyelt, tehát nem is tud felkészülni a számára kedvező válaszokra. Egyes nagy biztosítótársaságok máris alkalmazzák az izraeli Nemesysco cég által kínált eljárásokat és berendezéseket, amelyeket persze először a katonák megrendelésére dolgoztak ki, de most átcsúsztak a civil szférába is. A betelefonáló ügyfél hangjának elemzésével megállapítható, hogy mennyire izgatott az illető, mennyire rejt magában rizikót a cég számára. Ha például autókárosodások bejelentésekor „magas” jelzést ad az operátornak a rendszer, akkor ő figyelmezteti az ügyfelet, hogy feltehetőleg téved, vagy talán nem is mond igazat, ezért leg­jobb, ha újragondolja az egészet, és azután ismételten jelentkezik. A biztosítók, hogy ne vádolhassák meg őket titkos megfigyeléssel, közlik a betelefonáló ügyféllel az ellenőrzés tényét, és kérik a beleegyezését. A legtöbben hozzájárulnak. És aki mégsem? Nos, akkor mindössze alaposabban vizsgálják ki az ügyét, ami ugye sok időbe telik, tehát jóval lassabban kap választ és persze pénzt is a csökönyös ügyfél… Mindenesetre az eddigi tapasztalatok alapján már tudható, hogy amikor közölték a kétségeket a jelentkezővel, több mint 15 százalékuk visszavonult, elmaradt, ami a biztosítónak évi több millió eurós megtakarítást hozott. Már a magánéletbe is beköltözhet a gyanúsan viselkedő partner ellenőrzése. A „Love Detect” ellenőrizni tudja (állítólag) a szerelmes igazmondását, érzékeli és értékeli, mennyire figyel párja szavaira, mennyire búvik meg hangjában szenvedély. Elég az internetre kattintani, és a weboldalon megtudhatjuk, milyen egyszerű a kezelése, hiszen csupán csevegni kell telefonon a szerelmünkkel, és a kis készülék máris mutatja, mikor csap be minket (eléggé elborzasztó lehetőség).

A hang sokszor akkor is jelezhet izgalmat, ha egészen más az oka, mint a félrevezetés. Igazán biztosan akkor lehet(ne) eldönteni, hazudik-e az illető vagy sem, ha az állítások valóságtartalmát ott ellenőrzik, ahol a gondolat keletkezik, vagyis az agyban. Ehhez persze már fejlett berendezések kellenek, például mágneses magrezonanciás (MRI) vizsgálat. Az izgalom egyes agyrégiókban vérbőséget idézhet elő. Az MRI-vel megfigyelhetők például a homlok- és halántéklebenyek, a limbikus rendszer, amelyek ilyenkor különösen aktívvá válnak. Nem csak ígéret, hanem valóság már napjainkban az ilyen lehetőség, mert a kaliforniai No Lie MRI (vagyis Ne hazudj MRI) cég már kínál a piacon hasonlókat. Azt állítják agykutatók, hogy ezzel az eljárással a legelrejtettebb szándékokat is fel lehet tárni. Csak az a baj, hogy előtte el kell csípni a terroristát, aki önszántából aligha fekszik be az MRI csövébe.

A repülőtereken más módszerekre is szükség van. Be lehet építeni a személyzet közé képzett pszichológusokat, akik figyelik a várakozó utasok szinte észrevehetetlen arcrándulá­sait, apró mozdulatait, rezdüléseit, és ha gyanús valaki, hívják a biztonságiakat. Több okból sem túl meggyőző ez a módszer. Egyrészt nyilván kevés a jól képzett, megbízhatóan ítélkezni tudó szakember, másrészt teljesen ártatlan embert is gyanúba foghatnak, mert például retteg a repüléstől, és ezért rángatózik a bőr a szeme alatt. De mindenesetre ezt is lázasan kutatják, nem is kis pénzekért, mert az egyik amerikai egyetem 3,5 millió dollárt kap érte a védelmi minisztériumtól.

Hasznosabb lenne a gépesített megfigyelés, mert berendezéseket és szoftvert nyilván lényegesen könnyebb sokszorozva előállítani, mint képzett em­bereket. Már a távmegfigyelésre is folynak a kutatások. Két különböző eljárás látszik a legígéretesebbnek. Az egyik, a lézeres doppler­vibrométer lézersugarat küld a gyanús személy nyaki ütőerére és méri a pulzusát. Ha az elvárhatónál magasabb, kiszűrik az illetőt. Egyelőre azonban még sok tökéletesíteni való vár az eljárásnál. Egyrészt, a lézersugár nem eléggé láthatatlan, magyarul feltűnő lehet, másrészt, legfeljebb három méterre lehet a forrás a megfigyeltektől, ami eléggé kis távolság egy folyton mozgó csoport esetében, és végül, mi van, ha az utas nyakát vastag sál fedi?

A másik, a termográfiás eljárás talán gyorsabban hoz eredményt. Hőkamerákba beépített észrevehetetlen szenzorok mérik például a repülőtéri sorokban állók bőrhőmérsékletét, és már rendkívül kicsiny, 0,025 Celsius-foknyi eltéréseket is regisztrálni tudnak. Ha az ellenőrzéskor olyan roppantul egyszerű kérdésre, mint hogy van­e önnél kábítószer, az utas szeme körül még a kérdés befejezte előtt megnő a hőmérséklet, vagyis izgatott lesz, akkor máris ki lehet őt szűrni.

De gyanússá tehet a beszédvagy az írásmód is. Áruló lehet az analíziskor, hogy miként építi föl mondatait kihallgatáskor a gyanúsított, illetve, ha írnia kell, mennyire erősen nyomja oda a tollat a papírra, mert a hazugság kitalálása mindig izgalommal és erősebb koncentrációval jár. Sőt még a szóközök is szélesebbek lehetnek, mert közben a gyanúsítottnak gondolkodnia kell. Mi több, egy amerikai kutató több tízezer e­mail elemzése után arra a következtetésre jutott, hogy a hazug levelek csaknem egyharmaddal több szót tartalmaznak, mint az igazmondók, mert a hazug magyarázatokkal, részletekkel próbálja hitelesíteni a mondanivalóját.

Szép új világ. De hiába, védekezni kell, jól bizonyítja a karácsonyi eset a detroiti repülőtér fölött. A technika fejlődése kétségtelenül erősíti a védekezést, csak éppenséggel arra nincsenek, vagy nem túl meggyőzők a válaszok, hogy meddig terjed, vagy megfordítva, hová szűkül a személyes szabadságunk, mekkora lehet a jogköre egy gondolatrendőrségnek. Különösen diktatúrákban, még a szegényebbekben is, hiszen ezek nem is túl drága eszközök.

A teljes testszkenner meztelenre „vetkőztet”, de az új technikák az agyunkat is fürkészik