A Mindentudás Egyeteme – mint tévéműsor – az évtized talán legsikeresebb tudományos ismeretterjesztő
próbálkozása volt. Ötéves korára azonban „elfáradt”, és ezt ma már a szervezők is belátják. Kétéves pihenés
után most új formában, a Norvég Alap pénzügyi segítségével élesztenék újra, ám több mint fél éven át egy
megnyert pályázat és a pénzügyi háttér sem volt elég ahhoz, hogy a műsor újra képernyőre kerüljön.

Úgy tűnik, átvágták a gordiuszi csomót és folytatódhat a történet

A produkció fő mecénása korábban a Matáv (Magyar Telekom) volt, a cég a Mindentudás Egyeteme (ME) Kht. alapítójaként öt év alatt mintegy másfél milliárd forintot költött a programra. A másik alapító, az MTA  elsősorban szervezőmunkával, az előadók biztosításával járult hozzá a sikerhez, de munkatársai a know-how kidolgozásában is részt vettek. Amikor a sorozat 2007-ben leállt, az alapítók – mint egy kiürült projektcéget – átmenetileg magára hagyták a kht.-t, a bejáratott brandben azonban látszott még üzleti lehetőség.
Fábri György, a kht. tudományos igazgatója (az MTA korábbi kommunikációs titkárságvezetője) még akadémiai munkája mellett létrehozta a Tudásmédia Zrt. nevű céget, amely az ME folytatásának ígért Mesterkurzus-sorozat műsorait gyártotta. A Tudásmédia erősen épített a Mindentudás Egyeteme ismertségére és korábbi műsoraira. A cég önálló műsorgyártó-kapacitás kiépítésére törekszik – e mögött az a filozófia áll, hogy a magyar tudományos kutatóhelyek az általuk elnyert EU-támogatások bizonyos hányadát kötelesek  eredményeik kommunikálására költeni – ezeket a pénzeket szívná fel a TudásTV.

Elvileg, mert a modell a gyakorlatban egyelőre nem bizonyult életképesnek, profit helyett inkább tartozásokat termelt, például a munkában résztvevőknek.

A Mindentudás Egyeteme Kht. – amely időközben kft.-vé alakult – idén egy új műsorötlettel pályázott a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez (NFÜ) a Norvég Alap támogatása érdeké ben. A sikeres pályázatban egy olyan televíziós sorozat szerepel, amely 16 tematikus blokkból áll, minden blokkhoz egy előadás, egy riport és egy szakértői vita tartozik. A témák a kortárs alkalmazott tudomány legnépszerűbb topikjait járják körül. A pályázatot a kft.-nek a távközlési céghez köthető munkatársai állították össze. Fábri – aki korábban az MTA-t képviselte a cég menedzsmentjében – a pályamű és a műsor kidolgozásában nem vett részt, amit kérdésünkre a Népszabadságnak is megerősített. Ezért is furcsa, hogy több forrásunk egybehangzó állítása szerint mégis az ő személye (pontosabban az általa képviselt műsorkészítési koncepció) volt a továbblépés legfőbb akadálya.

A pályázaton a kft. 700 millió forintot nyert. A projekt időtartama két év, ám az óra már az eredményhirdetés, azaz 2009 áprilisa óta ketyeg, de azóta semmilyen érdemi fejlemény nem történt, egészen tegnapig. Ennek okát a kívülálló nehezen érti meg, még az sem teljesen világos, hogy kiknek a nézeteltérése hátráltatja a projektet. Látszólag a Mindentudás Egyeteme Kht. „matávos” és MTA-s szárnya vitázott egymással, de hogy min, rejtély, tekintve, hogy a pénzt – a minimális önrészen kívül – nem ők biztosítják a projekthez. Pálinkás József, az Akadémia elnöke lapunk kérdésére úgy nyilatkozott: a megállapodás immár megszületett, a műsor időben el fog indulni, azt azonban meg kell értenünk, hogy az MTA ragaszkodik hozzá, hogy olyan garanciákat kapjon, amelyek biztosítják az új műsorfolyam szakmai és tudományos színvonalát. Az elnök érzékeltette, hogy ezt a garanciát az jelentheti, ha az MTA képviselője megfelelő súlyú helyet kap a kft. menedzsmentjében. Pálinkás – aki elsőként lapunknak nyilatkozott a szerződés aláírásáról – ugyanakkor azt is világossá tette: nem fogja hagyni, hogy egyéni érdekek és ambíciók késleltessék a műsor elindulását.

A másik fél részéről eddig senki sem szólalt meg hivatalosan – lapunk kérdéseit éppen arra hivatkozva hárították el, hogy amíg a kft. alapítóinak megállapodása nincs aláírva, addig korai lenne nyilatkozniuk. Úgy tudjuk, a Mindentudás Egyeteme korábbi évfolyamait sikerre vivő szakemberek elsősorban azt akarják megakadályozni, hogy a műsort (illetve a pályázaton elnyert pénzt) valaki „privatizálja”. Ahogyan korábban nem mentek bele, hogy az ME 170 epizódjának felvételei apportként bekerüljenek a Tudásmédia Zrt.-be, most elsősorban az ellen küzdenek, hogy a pályázati támogatás a Tudásmédia műsorgyártó kapacitásának fejlesztését szolgálja. Márpedig erre lenne szándék. Kérdésünkre a korábbi kommunikációs titkárságvezető úgy fogalmazott: azt szeretné, ha a szakmai vezetőt (legalább az egyiket) az MTA delegálná, az anyagi források minél nagyobb hányadát pedig házon belül kellene felhasználni, „ami lehetővé teszi a saját gyártási és alkotói bázis felépítését, s ezzel a magyar tudományos ismeretátadás fenntartható projektjeinek megalapozását”. A belső gyártás ugyanakkor a hasonló pályázatoknál egyébként kötelező közbeszerzés részbeni kikerülését is lehetővé tenné.

A felek a konfliktus elsimítása érdekében egy szakmai tanácsadó testületet hoztak létre – ennek vezetője, Pléh Csaba akadémikus a Népszabadságnak kifejtette: a testület az eddigi ülésein egyedül a menedzsment szerkezetével nem foglalkozott, pedig ez most az alapprobléma.

– Sajnos, az NFÜ-höz beadottpályázatot nem ismerjük, csak egy 15-20 oldalas koncepciót láthattunk, ez azonban a menedzsmentről nem ejt szót – hangsúlyozta. Pléh Csaba azt is megjegyezte: Fábri nem tagja a testületnek, ám az üléseire eljárt, és ott „úgy konfigurálódott, mint az MTA projektmenedzsere”. Tegnap azonban Fábri György azt közölte – írásban – a Népszabadsággal: „A ME működtetésében a következő hetekben nem tudok szerepet vállalni, részint a korábban kialakult véleményeltérések folyományaként a ME Kft. menedzsmentjével, részint a program érdemi munkáinak elhúzódó kezdete miatt. Az időközben elindult számos egyéb projektem és közeljövőbeni hosszabb külföldi utam nem teszi lehetővé, hogy a várhatóan napi egyeztetést-érdekérvényesítést szükségessé tevő felállásban részt tudjak venni.” Jelenleg az NFÜ is igyekszik nyomást gyakorolni a történet szereplőire a mielőbbi megegyezés érdekében, a szervezetnél ugyanis attól tartanak, hogy ha egy-két hónapon belül nem kezdődik el a műsorok gyártása, akkor kifutnak az időből. Ebben az esetben a pénzt vissza kellene fizetni, ami az azonnali presztízsveszteségen túl akár a későbbi pályázati keretek szűkítését is maga után vonhatja. Ez a veszély most elhárulni látszik, azt azonban még nem tudni, hogyan fognak beleférni az immár igencsak szűk időkeretbe, amelyet a közbeszerzési eljárás időszükséglete is tovább apaszt.