Összedől az Akapana piramis?
Egyes aggodalmak szerint az Akapana nemcsak hogy lekerülhet a világörökség-listáról, hanem akár össze is dőlhet, ami felmérhetetlen veszteség lenne, nem csupán Bolívia számára. Az Akapana ugyanis a prekolumbiánus idők (az 1492 előtti korszak) Dél-Amerikájának legnagyobb építménye, az ősi Tiahuanaco kultúra szó szerint bámulatos alkotása. Tiahuanaco népe, amely a Titicaca-tó medencéjében élt, az i. e. XVI. század és az i. sz. XIII. század között fejlett kultúrát hozott létre. Az ősi várost egyes feltevések szerint az aimara indiánok építették, s mai neve, a Tiahuanaco (másképpen Tiwanaku) is tőlük származik: „taypikala” aimara nyelven azt jelenti: szikla a közepén.
A jellegzetes T alakú teraszairól nevezetes Akapana piramis, melynek oldalai egészen pontosan a négy égtáj felé mutatnak, alapja 273 négyzetméter, magassága 17 méter. Az eredetileg egyforma méretűre vésett, pontosan egymáshoz illesztett kövekből mindenféle kötőanyag nélkül épített piramist eredetileg puha andezittel borították, ám ennek kilencven százalékát az évezredek során lemosta az eső.
A Tiahuanaco civilizációja körülbelül a XI–XII. században semmisült meg, így a XIV–XV. században érkezett inkák már üres várost találtak itt. Legendáik szerint Tiahuanacót az inkák teremtő istene, Virakocha alkotta. Később számos – semmivel nem valószínűbb – feltevés látott napvilágot. Köztük a hatvanas-hetvenes években különös el mé le teivel nagy, ám kétes hírnévre szert tett Erich von Dänikené, aki azt állította, hogy a Tiahunaco építményeit – például a csodálatos szépségű, egyetlen andezittömbből faragott Nap-kaput – csakis egy földön kívüli faj hozhatta létre, ugyanaz, amelyik a perui Nazcavonalakat alkotta. Elméletét azzal is igyekezett alátámasztani, hogy a tiahunacói szobrok kísértetiesen hasonlítanak, a Húsvétszigeteken fellelt, ugyancsak egy tömbből faragott alkotásokra.
A Titicaca-tótól nem egészen 25 kilométerre található Tiahuanaco, vele a piramis pusztítása a spanyol hódítással kezdődött. Az Akapana faragott köveinek és ke rá miáinak széthordása nem sokkal a spanyol hódítás után kezdődött. Később valósággal kőfejtőnek használták, innen vitték a követ a vasútépítéshez, s a piramis köveit használták fel a közeli katolikus templom építéséhez is. Tiahuanaco jelentőségét először egy bécsi vállalkozó, amatőr régész, Arthur Posnansky ismerte fel, évtizedeken át foglalkozott a romváros kutatásával. Módszeres régészeti kutatások a nyolcvanas évek óta folynak a területen, ám a turisták ez rei nek látogatása súlyos károkat okoz a fennmaradt műemlékekben. Ráadásul a bevételek növelésének (a látogatók fejenként tíz dollár belépődíjat fizetnek) reményében az állami irányítású bolíviai Nemzeti Régészeti Unió elkövette az a hibát, hogy a piramis eredeti kinézetének ismerete nélkül, önkényesen, vályoglapokkal „egészítették ki”, s borították be a megmaradt köveket.
A jelentős többletsúly miatt azonban a piramis alapjai elmozdultak, s ez az építmény összeomlásával fenyeget. Az UNESCO által a károk felmérésére a helyszínre küldött José La Paz régész nem is rejti véka alá véleményét: „A maguk feje után mentek... Sehol nincs utalás arra, hogy a falak valóban így néztek volna ki, mint most” – mondta a Reuters tudósítójának.
Pablo Groux bolíviai kulturális miniszter azonban a mundér becsületét védve kijelentette: az UNAR újjáépítette a piramist. Ha megnézzük az öt évvel ezelőtt készült fotókat, csak egy hegyet látunk itt. Most pedig az építmény majdnem úgy néz ki, mint eredeti formájában – szögezte le.
Hamarosan újabb UNESCO-szakértők utaznak a helyszínre, hogy eldöntsék, maradhat-e Tiahuanacu a világörökség-listán. A világszervezet 2000-ben vette fel a listára a bolíviai műemlékegyüttest azzal az indoklással, hogy „ragyogó tanúbizonysága egy olyan hatalmas birodalom erejének, amely vezető szerepet játszott az Andok hegyei között Amerika felfedezése létezett társadalom fejlődésében”.
