Bár több 3D-s sejttenyésztési technika létezik már, sok ezek közül időigényes és messze nem tökéletes. A kifejlődött tenyészeteket például szikével kell feldarabolni az elemzésekhez, ami nem csupán a sejtek egy részének pusztulásához vezet, de meglehetősen nehezen kivitelezhető eljárás.

A Harvard Egyetem vegyésze, George Whitesides és kollégái úgy vélték, a laboratóriumi tenyésztőedényekben eddig létrehozott lapos sejttenyészetek nem hasonlítanak a testben található szövetekre. Ott ugyanis az egyes szerveknél minél távolabb fekszenek egy szerv sejtjei a nagyobb erektől, annál kevesebb oxigén és tápanyag jut el hozzájuk. A szokásos 2D-s megoldásokkal viszont e viszonyok nem modellezhetők. Éppen ezért Whitesidesék nemrégiben steril kromatográfiás papírkorongokra fecskendezték a vizsgálandó sejteket tartalmazó gélt, majd a lapokat a kutatók oxigénben és tápanyagban dús tenyészközegbe merítették. Egy idő után a sejtek gömbalakban szaporodtak el. Kiderült, hogy a tenyészet belsejében lévő sejtek az éhezés jeleit mutatták, míg a felszínhez közeliek "jóllakottnak" tűntek.

A kutatók úgy vélik, hogy a papírkötegen labdává fejlődött sejttenyészetek a tumorok, és például a károsodott szívizom gyógyszerekre adott válaszának tesztelésére, így személyre szabott terápia kiválasztására használhatók. A betegből nyert sejteket papírkötegen elszaporítva tesztelhető rajtuk a különböző gyógyszerek hatása.

Miután a kutatók könnyen és nagy mennyiségben beszerezhető papírt használnak, módszerük meglehetősen olcsó.