A Tanzánia jelképének is tartott hegyóriás 1912-ben mért hó-, illetve jégmennyiségének alig egytizede látható ma már, sőt az ezredforduló óta is negyedével zsugorodott a hegycsúcs jégsapkája és négy éve először olyan fotó is készült, amelyen nyoma sincs a hónak. Noha a mérések egyöntetű eredményeket hoztak, a Kilimandzsáró kutatói korántsem értenek egyet abban, milyen mértékben felelős a vészesen felgyorsult olvadásért az emberi tevékenység, s mennyire okolhatók az embertől független tendenciák.

Az olvadás ütemének felmérésében a tudósok a Kilimandzsáróról meghatározott időközönként készített légi felvételekre, a jégsapka különböző pontjain leszúrt karókra és a 2000-ben a hegytetőn elhelyezett műszerek adataira támaszkodnak - fejtette ki az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának Közleményei című kiadványban nemrégiben megjelent tanulmány egyik szerzője, Douglas R. Hardy, a Massachusettsi Egyetem geológusa. A fényképek a jégtakaró horizontális kiterjedésének zsugorodását, míg a karók a hótakaró csökkenését mutatják meg.

Lonnie G. Thompson, a tanulmány vezető szerzője, az Ohiói Állami Egyetem jégkutatója úgy véli: az utóbbi években bekövetkezett olvadás rendkívüli, s 2020-ra a hegy fehér sapkája, sőt gleccserei is eltűnhetnek.

Thompson 2000-ben mély hengereket vágott ki a Kilimandzsáró jegéből. Feltűnt neki, hogy a felsőbb rétegek tele vannak elnyújtott alakú buborékokkal, ami azt jelzi, hogy az elmúlt években a jég hol elolvadt, hol újra megfagyott. Az alsóbb rétegekben viszont nem voltak buborékok. Ha a jéghenger rétegeinek korszakolása pontos, ilyen felszíni olvadás nem volt tapasztalható az elmúlt több mint 11 700 évben - állapította meg a tanulmány.

Georg Kaser, az Innsbrucki Egyetem Földrajzi Intézetének glaciológusa azonban figyelmeztetett, hogy a vizsgált jég csupán néhány száz éves lehet, ami ráadásul hol vastagodott, hol vékonyodott, így abból aligha következtethetünk évezredekre visszamenőleg. Szerinte a globális felmelegedésnél is sokkal aggasztóbb a helyi klíma páratartalmának csökkenése.

A tudósok abban egyetértenek, hogy a jég fogyásában nagy szerepet játszik a korábbinál szárazabb légkör, amit a hegyoldal erdeinek pusztításával magyaráznak, mivel a fák látták el nedvességgel a hegycsúcsra felszálló szeleket, s ez hizlalta a Kilimandzsáró hótakaróját. Ezért sokan a fák pótlásában látják a megoldást, ami biztosan nem ártana, ám önmagában aligha lenne elegendő az olvadás megállítására. A Kilimandzsáró legendás hósapkájának eltűnése óriási anyagi veszteséggel járhat Tanzánia számára, hiszen évi több tízezer turista ennek látványáért látogat oda.