Cunami a Nap felől
Az ominózus képernyőn nem élő kép mozog. A felvétel 2003-as, vagyis mondhatnám, konzervadást látunk. A Nap 2003-ban produkálta ezt a látványt, ami Bill Murtagh szerint sokkal érdekesebb, mint amit ma tudna mutatni. A képen három nagyobb napfolt-csoportosulás figyelhető meg, egyenként hússzorosai Földünk méretének. Most viszont a napfolttevékenység 11 éves ciklusának teljes apályában van
– árulja el a coloradói Boulder szép fekvésűés egyedi tervezésű David Skaggs Kutató Központjában az intézmény munkatársa. De mi is ez az űrbeli időjárást előrejelző központ, amelynek félszáz munkatársa az űrbeli „időjárás” 24 órás megfigyelését végzi?
Az USA Nemzeti Óceáni és Légkörfelügyeleti Szervezetén (NOAA) belül működő időjárási szolgálat egyik részlege, mely voltaképpen a Nap időről időre jelentkező kitöréseit figyeli és az ezek bolygónkat fenyegető veszélyeit próbálja előre jelezni. Ilyenkor ugyanis óriási mértékű sugárzások lökődnek ki a világűrbe, többek között a rádiótartományban. Ezeket a robbanásszerű kilövelléseket valószínűleg az ellentétes mágneses terek találkozásakor hirtelen felszabaduló energia hozza létre, s a hőmérsékletük több tízmillió fok is lehet, ami nagyobb a Nap belsejében uralkodónál. Egy-egy napkitörésnél milliárd tonnányi gáz is elhagyhatja a Napot, méghozzá akár másodpercenként ezer kilométeres sebességgel. A 20-50 óra alatt a Földre érő sugárzáscunami pedig egy sor területen teremt komoly veszélyt – hangsúlyozza Muntagh.
Először is károsíthatja az elektromos hálózatokat, egy-egy erősebb kitörés akár egész városokat, körzeteket boríthat teljes sötétségbe, ahogy az 1989 márciusában Montreállal és Québeckel történt. Az akár egy-két trillió dolláros GDP-csökkenést okozó geomágneses viharok esetére vészhelyzeti forgatókönyv is létezik, amibe a kitelepítés is beletartozik.
Óriási zavarokat okozhat azután a napvihar a műholdas kommunikációban, például a GPS-rendszerekben. Ez pedig sok esetben, mondjuk a légi forgalomban, életveszélyes lehet. Gondoljunk arra, hogy a mai repülőgépek radar helyett GPS-t használnak pontos helyzetük meghatározására. Ha pedig egy gép leszállni készül, a landolásnál már harmincméteres különbség is katasztrofális következményekkel járhat. A jelenség veszélyének komolyságát jelzi, hogy a napszél 2001-ben egy 23 napos megfigyelési időszak alatt 25 repülőgépet térített el kisebb-nagyobb mértékben.
A központ kutatóinak figyelmeztetését a világ összes műhold-üzemeltetője megkapja, kérdéses persze, hogy mit tudnak tenni, illetve marad-e ehhez elegendő idejük. Mint az űridőjós elmondja, a Nap és a Föld között nincs megfigyelőállomás, amely jelezhetné a veszélyt. Az első kordongyűrűt a Föld körül keringő űreszközök alkotják, onnan már csak fél óra és a száguldó napszél belép a Föld mágneses terébe. A műholdak tehát viszonylag védtelenek, ám ma már minden műholdas cégnek elegendő redundanciája van, vagyis ha kiesik egy-egy szatellit, a bolygó körüli pályának távolabbi részén van másik, amelyik ilyenkor azonnal helyébe lép.
Az első alaposan dokumentált napfolttevékenységet 1750-ben írták le, s attól kezdve folyamatosak a megfigyelések. Igaz, napfoltokat korábban is láttak, hiszen például Galilei is megfigyelte ezeket a jelenségeket 1640-ben. A fenti két időpont között viszont egyetlen csillagász sem említett ilyen aktivitást. Ez idő tájt tartott viszont még a történészek által csak „kis jégkorszaknak” nevezett, jelentős lehűléssel járt időszak, amikor például Hollandia tengeröblei és folyói is befagytak, amiket a rajtuk korcsolyázókkal emlékezetesen ábrázoltak a korabeli flamand festők. Az utolsó hét napfoltmaximum viszont kisebb az átlagosnál, aminek egy 30-40 éves időszakra vetítve már hűlést kellene előidéznie. Ehelyett éppen ellenkezőleg minden adatsor melegedést mutat, ami a természetes folyamatok helyett az emberi tevékenység fokozódó klimatikus hatására és az üvegházhatásra utal. Kérdés, ilyen helyzetben milyen hatása lesz a 2013-ra várt következő napfoltmaximumnak.
Bill Murtagh azonban arról is beszélt, hogy az űridőjárásban bekövetkezett hirtelen változások, például a légkör legfelső rétegében, az ionoszférában megfigyelt – GPS- és rádiókommunikációs zavarokkal járó – helyi felmelegedések legalább ötöde nem magyarázható a napszéllel. E titokzatos jelenségek nem felülről erednek és a napszéleredetű változásokkal ellentétben az aktivitási csúcs nem délben, hanem reggel vagy este jelentkezik. S noha a jelenség a földi és az űridőjárás közti közvetlen kapcsolatra utal, az okok felderítése még nem sikerült senkinek.
A hipermodern és környezetbarát módon tervezett kutatóközpont másik részén a földi időjárást vizsgálják. Dévényi Dezső kis megszakításokkal 1991-óta dolgozik itt, bár az egyik ilyen hazatérés idején volt egy rövid ideig az Országos Meteorológiai Szolgálat elnökhelyettese is. Kinti témája a földi időjárás nagy felbontású modellezése ezen belül az adatok asszimilációja. Többek között az Egyesült Államok területének három kilométeres felbontású rács modelljét készítik, már a kísérleti futtatásoknál tartanak. A bejövő adatokból matematikai modell alapján készül a rács, hiszen az időjárás modellezése nem más, mint egy bonyolult nem lineáris parciális differenciálegyenlet megoldása – avat be a tudományos részletekbe a magyar kutató. Az elkészült és óránként frissített adatokat azonnal teszik fel az internetre.
Amerikában az időjárás-előrejelző szolgálat teljes költségvetését a kormány állja. A központ munkatársainak viszont csak harmada állami alkalmazott, a többieket szerződéssel foglalkoztatják, így Dévényi Dezső is az egyetemtől kapja a fizetését. Mint mondja, a Sziklás Hegység legkeletibb vonulatának jellegzetes formájú első szirtjei alatt fekvő Boulder – maga a név is nagy sziklát jelent – roppant laza, szabadgondolkodású hely, komoly kulturális élettel, színházzal, több kutatóintézettel, egyetemmel, ahol évente hét-kilencezer diák kezdi meg tanulmányait. Colorado államon belül gyakran Boulder People’s Republicnak, boulderi népköztársaságnak is nevezik a százezres lakosú várost. A nemzetközileg is jelentős szürkeállomány gyúlt itt össze. A kutatók között szellemi verseny, s szoros együttműködés van, hiszen eredményeket csak így lehet elérni. Dévényi egy tízfős csoportban dolgozik, s amikor a héttől este ötig tartó munka után hazatér, felesége és kutyája várja.
