Személyre szabott újság nyomtatva, az internetről
A kortárs médiatudomány talán legizgalmasabb kérdése, hogy kivégzi-e a nyomtatott sajtót az internet, illetve hogy lehet-e a hagyományos média „termékkínálatát” – alapvetően a híreket, az információkat és a véleményeket – pénzért árulni a világháló ingyenes tartalmaihoz szokott közönségnek. A probléma közgazdasági, szerzői jogi és technikai nézőpontból is megközelíthető.
A dilemma lényege, hogy a színvonalas tartalom előállítása (az információk összegyűjtése, kontrollálása és illusztrálása) túlságosan drága ahhoz, hogy utána a végeredmény ingyenes lehessen. Ráadásul amit az interneten szabadon hozzáférhetővé tesznek, azt utána a konkurencia is becsületkasszával működő raktárnak tekinti, ahonnan mindenki azt visz el, amit csak akar. Márpedig ami a világhálóra egyszer felkerül, az egyúttal digitálisan másolhatóvá és sokszorosíthatóvá is válik (minimális költséggel). Így a tartalomgyártásért mindig csak egyvalaki (a tartalom létrehozója) fizet, miközben sokan profitálnak belőle, és a haszon nem feltétlenül ott jelentkezik, ahol a ráfordításokat eszközölték.
A megoldást sokan, sokfelé keresik. A Murdoch-médiabirodalom például azt tervezi, hogy megtiltja a Google-nak a Murdoch-kiadványok indexálását (ezáltal azok „eltűnnek” a Google keresőjéből), és minden online kiadványt fizetőssé tesz. De van olyan elképzelés is, hogy a nyomtatott médiát is ingyenessé kell tenni, a leginkább költség- és időigényes témákat (elsősorban a tényfeltárást) rá kell bízni a háló önkénteseire.
A Niiu most egy harmadik úttal próbálkozik. A tallózó újságot két német egyetemista alapította abból a megfontolásból, hogy olyan üzleti modellt találtak ki, ami a hagyományos tartalomgyártók számára is vonzóvá teszi az együttműködést. Újságjukat az interneten lehet megrendelni, a tartalom pedig a lehető legnagyobb mértékben igazodik az olvasó érdeklődéséhez, egyedi igényeihez.
A Niiu az online tartalmakból (cikkekből, blogokból, fórumbejegyszésekből) és a nyomtatott lapok internetre tett kínálatából egyaránt szemezget. Az előfizető azonban nem a tallózás ömlesztett végeredményét kapja meg, hanem egy olyan személyre szóló újságot, ami csak az őt érdeklő témákkal, az általa megjelölt forrásokból (vagy szerzőktől) származó anyagokkal foglalkozik.
A kiadvánnyal elsősorban azokat a fiatalokat próbálják megcélozni, akiket a nyomtatott sajtó eddig nem nagyon tudott „becserkészni”. Őket egyrészt a testreszabhatóság, a rugalmasság és az időtakarékosság ígéretével csábítják, másrészt pedig azzal, hogy reggel 6-ig garantáltan kézhez kapják a lapot. Persze az ár sem mellékes: az átlagember lapszámonként 1,8 eurót fizet, a diákoktól viszont csak 1,2 eurót kérnek.
Az érdeklődők már október közepe óta regisztrálhatnak a Niiu.de weboldalon, és az alapítók szerint már eddig is sokkal többen rendelték meg az újságot, mint amennyire a legmerészebb álmaikban számítottak. (Pontos számot nem közöltek, de a megrendelések állítólag már most eltartják a tíztagú – 22 és 38 év közötti korskálájú –szerkesztőséget.)
A kiadvánnyal – amelynek első száma november 16-án jelent meg – egyelőre a nagy lapkiadók is szimpatizálnak, többé-kevésbé érthető okokból: ez a lap – az új internetes orgánumokkal ellentétben – szerződéses alapon fizet az átvett tartalmakért, méghozzá az olvasottság függvényében. Ráadásul egy olyan körbe viszi el a nagy múltú és magas presztízsű gazdasági-politikai újságok hírét, ahol azok eddig jórészt nem voltak jelen (bár a kiadók között olyan is akad, amelyik bevallotta: leginkább a kíváncsiság vette rá, hogy beszálljon a projektbe). Eddig 17 regionális és nemzetközi újság, valamint ötszáz online médium szerepel a tartalombazár kínálatában: egyebek között a The New York Times, a Der Tagesspiegel és a Komszomolszkaja Pravda hírei is olvashatóak a Niiu személyes lapjaiban.
Maga az újság 24 oldalas, és az eladási ár mellett hirdetési bevételekből is él. Tartalmát a Niiu honlapján egy egyszerű webes felületen, egérkattintásokkal lehet összeállítani a megrendeléskor téma és orgánum alapján. Választható a dizájn, a tördelés, sőt a cím is - tehát nem kell a Niiuhoz ragaszkodni: aki akarja, akár saját magáról is elnevezheti a reggelente a küszöbére kézbesített személyes újságját.
