Windows7: többet, egyszerűbben
A Windows7 a kezdeti kritikák ellenére igazi multimédiás rendszer, pont abban nyújt sokkal többet, ami miatt elődeit, az XP-t és a Vistát rengeteg kritika érte. Ilyen például a hálózati csatlakozás, nem beszélve a wifi, azaz a vezeték nélküli csatlakozásról. Miközben a korábbi Windowsok esetében már a legkisebb rendellenesség vagy hardverakadás hibaüzenetek sokaságát és az átlag felhasználó által megoldhatatlan vagy csak újraindítással orvosolható műszaki szituációt eredményezett, addig a Windows7 e tekintetben korrekt szolgáltatást ad: felismeri az elérhető hálózatokat, s csak azt kérdezi meg, melyikhez kívánunk csatlakozni. Műszaki részletekkel nem terheli a felhasználót, hanem a hálózat sajátosságait felfedezve konfigurálja az érvényes beállításokat. Miután csatlakozott a rendszerre, felteszi a szokásos kérdést, hogy hol tartózkodunk: otthon, nyilvános helyen, vagy épp munkahelyen. Ez azért fontos, mert az annak megfelelő biztonsági beállításokat lépteti életbe a számítógépen. Ilyen funkció már a Vistán is volt, ám most sokkal kifinomultabb: nyilvános helyeken lehetőséget sem ad arra, hogy más gépekkel csatlakozzanak a saját gépünkre, munkahelyen viszont engedi a hozzáférést a céges szerveren tárolt adatokhoz, és még sorolhatnánk.
Az is megadható, hogy melyik hálózati kapcsolat irodai, otthoni vagy nyilvános. Az irodában ugye nem tesszük közzé privát anyagainkat, de otthon jó, ha elérjük egymás zenéit, fotóit. Ehhez csak egy otthoni csoportot kell létrehozni néhány kattintással, és ha ez megvan, akkor a többi gép már magától megtalálja, már amennyiben a gép vagy annak felhasználója ismeri a jelszavunkat.
Otthoni csoportban akár a többi gép is vezérelhető, a Windows7-es masina tehát egy igazi multimédia-központként alkalmazható. Ha például a számítógép csatlakozik a hifire, a tévére, vagy épp a digitális képkeretre, akkor a megfelelő anyagokat a saját laptopunkról is átlőhetjük ezekre a gépekre. Arra alkalmas eszközökkel mindez működhet vezeték nélkül is. Tehát egy laptoppal megoldható az is, hogy egy másik gépen tárolt zenét beolvassunk, de ne a laptop kicsi hangszóróin játszszuk le, hanem mondjuk a hifin vagy a tévén.
Ami a külső eszközök csatlakoztatását illeti, a tekintetben már a korábbi verziók is jók voltak, a 7 azonban számos aprósággal színesítette a szolgáltatásokat: elsősorban felismeri a csatlakoztatott eszközök fajtáját, így egy digitális fényképezőgépről egy gombnyomással lehet importálni a képeket a megfelelő mappákba, hasonlóan a videokamerákhoz és más eszközökhöz. Ezután észlelhető, hogy a szoftver nem szimplán operációs rendszer, hanem számos olyan tudással bír, amelynek érdekében a korábbi verziókra programok tömkelegét kellett felkutatni és telepíteni. Mindezeket a funkciókat ráadásul abszolút felhasználóbarát módon nyújtja, azaz egy négyéves gyermek is tudja alkalmazni azokat - ezt egyébként a bemutatón Steve Ballmer egy kislány segítségével szemléltette is. Ha például importáltuk a képeket a fényképezőgépről, s azt vesszük észre, hogy néhány esetében nem a megfelelő beállításokat alkalmaztuk, erre nemcsak hogy figyelmeztet a program, de egy gombnyomással ki is javítja azt. Természetesen alapvetően elrontott alapanyag esetén nem tud csodát művelni, de számtalan csúnya fényképészeti bakit képes ízlésesen orvosolni. Ilyen a vörösszem-effektus, az alul- vagy túlexponáltság, vagy épp a bemozdult fotó. A képszerkesztővel profi átalakításokat ugyan nem végezhetünk, de a funkcióit úgy válogatták össze, hogy a legtöbb mindennapi igénynek megfeleljen.
Nemcsak ez lett sokkal egyszerűbb, hanem az internetes böngészés is. Igaz, hogy az EU-val való megállapodások értelmében az itt piacra dobott szoftverekben nincs Internet Explorer, mégis érdemes tudni: a Start menü megnyomásakor nemcsak a leggyakrabban használt szoftvereket mutatja meg a rendszer, hanem a legutóbb szerkesztett dokumentumainkat s a legutóbb, valamint a legtöbbet meglátogatott honlapokat.
Egyesek páncélajtóhoz hasonlítják a szoftvert biztonsági téren: szörfölés közben a háttérben szigorú szabályok és programok gondoskodnak arról, hogy a rendszert ne fertőzzék meg adathalász- és kémprogramok, s az ne okozza a gép végleges összeomlását. Mivel a Microsoft felmérése szerint ez nem érdekli a felhasználókat, viszont a zavartalan munka igen, az új Windows már nem riaszt olyan sűrűn, mint a Vista, hanem csendben intézkedik.
A vezérlőpultban persze négy menü foglalkozik a védelemmel, és a műveletközpontban minden megtudható a rendszer állapotáról is. Itt lehet elérni a hibaelhárítást is, amely ugyan többféleképp alkalmazható, de alapvetően automatára tervezték: felismeri, mi a gép hibája, s intelligens módon orvosolja azt. Vállalati környezetben pedig mindenről jelentést küld a rendszergazdának, megadva a távoli hozzáférés lehetőségét is.
