Magyarországot utoljára 1968-ban érte el influenza-világjárvány. Akkor az első megbetegedést szeptemberben regisztrálták, és még abban az évben kétmillióan kapták el a betegséget, a következő tavasszal pedig újabb másfél millió ember lett fertőzött. Fél év alatt tehát a lakosság harmadát elérte a kór. A három évtizeddel ezelőtti járvány azonban nemcsak emiatt érdekes, hanem azért is, mert a víruskutatók többé-kevésbé egybehangzó állítása szerint az H1N1 virulensebb (azaz fertőzőképesebb) az akkori kórokozónál. Ennek fényében viszont legalábbis furcsa, hogy az egyes felbukkanásai alkalmával mindig gyors terjedést mutató mostani sertésinfluenza időről időre "megáll".

Eleinte úgy tűnt, hogy Mexikót hetek alatt körbeéri, ám az ottani fertőzések ugyanúgy viszonylag elszigeteltek maradtak, mint a legnagyobb visszhangot kiváltó magyarországi esetek - például a legutóbbi csepeli, amikor az iskolások és tanáraik körében valóban gyorsan szétterjedt a betegség, de az iskola határain túlra (például a szülőkre) rejtélyes okból nem ragadt rá.

Berencsi György virológus egyetemi tanár szerint a rejtély csak látszólagos, ám ahhoz, hogy a jelenséget megértsük, először azt kell tisztázni, hogy az H1N1 valóban annyira fertőzőképes-e, ahogy eleinte hittük. A szakértő szerint igen, vagyis a kezdeti diagnózis helyes volt. A virulencia attól függ, hogy azok közül, akiknek a szervezetébe bejut a vírus, hányan betegednek meg. Az H1N1 ezen a skálán meglehetősen elöl helyezkedik el: akinek a szervezetébe a fertőzéshez elegendő számú (néhány száz, vagy esetleg ezer) vírus bejut, az megfertőződik. Ezt a nagyfokú virulenciát az okozza, hogy érdemleges védettséggel szinte senki sem rendelkezik: a korábbi sertés- és madárinfluenzák genetikai örökségét hordozó vírusban csupán egyetlen gén származik humán influenzából, vagyis az emberi immunrendszer nem ismeri fel ellenségként, így nem is védekezik ellene. (Ebből sajnos az is adódik, hogy ha egy mutáció során létrejön egy olyan génváltozat, amelyiknek a fertőzése nyomán egy beteg ember egy-egy köhögés vagy tüsszentés során a jelenlegi vírusmenynyiségnél jóval többet juttat a környezetbe, az a mostaninál sokkal veszélyesebb lesz az emberre nézve. Hollandiában már izoláltak is egy ilyen, szászsoros fertőzőképességű vírusváltozatot.)

Hogy a fentiek ellenére az eddigi megbetegedések miért "lokalizálódtak" szinte kivétel nélkül, annak Berencsi György szerint nem biológiai, hanem meteorológiai magyarázata van. A vírus melegben, napfényen, száraz időben sokkal gyorsabban elpusztul, ugyanúgy, mint az évről évre megjelenő szezonális influenza, ami szintén időjárási okok miatt szokott ősszel felbukkanni. Nem véletlen, hogy az H1N1 eddig kizárólag ott viselkedett "influenzaszerűen", ahol az időjárás megfelelt az igényeinek: Ausztráliában, ahová szintén már nyáron (amikor ott helyi viszonylatban télies, azaz a mi őszünkhöz hasonló az idő) már több százezer betegnél tartanak, és hasonló a helyzet az eleve hűvös és csapadékos Angliában is.

A virológus szerint a következtetés egyértelmű: ahogy beköszönt az igazi ősz - és vele a hideg meg az eső -, a járvány nálunk is az "elvárásoknak" megfelelő viselkedésűvé válik, és a terjedési sebessége drasztikusan felgyorsul majd - mint ahogy azon a héten is megnőtt az új fertőzések száma, amikor valóban őszies volt az időjárás.