A medicinában is sokszor előbb jövünk rá, mivel előzhető meg és gyógyítható egy betegség, és csak később bizonyítjuk be tudományosan, hogyan.

Itt van példának a sport és az emlő rosszindulatú daganata. Több mint két évtizede nagy összehasonlító statisztikákkal egyértelműen bebizonyították, hogy a rendszeres, heti három-öt órás sportolás 45 százalékkal csökkenti a nemi hormonok termelődésével összefüggő emlőrákot.

A magyarázat egyértelműnek tűnt: a rendszeres testedzés mintegy helyre teszi a női hormonok működését, és ezzel minimalizálja a rákkockázatot. Ez igaz is - csakhogy az utóbbi időben a sport számos más rákellenes mechanizmusát is kiderítették.

A mozgás közismerten fogyaszt, és a zsírok, meg azon keresztül a cukrok, fehérjék anyagcseréje megváltozásának is "rákvédő" hatása van, amint azt több vizsgálat alátámasztotta. A sportnak az utóbbi időben sokat tanulmányozott antioxidatív hatását is összefüggésbe hozták már az emlődaganattal. Egyes tanulmányok szerint a rendszeres mozgás még a génekre is pozitív hatással bír. És akkor még nem beszéltünk a sport pszichés, valamint az immunrendszert, azon át a szervezet ellenálló képességét javító, befolyásoló hatásáról.

Vajon mennyi érv kell még a laikusok meggyőzéséhez, hogy többet sportoljanak?