Megvettük ugye a jó hangszórót, az a legfontosabb, az a "hangszer", az szórja a hangot, mire kiderült, hogy kattognak a lemezek, surrognak a legjobb kazetták is, és a legkorszerűbb elvek alapján, saját kezűleg épített erősítőnk mégsem kifogástalan.

Most meg itt van a 94 cm-es, full HD, 1920´1080-as képpontos tévénk. Az első héten kiderül, hogy a rengeteg csatorna között vannak olyanok, amelyek a "zs" kategóriás filmeket "zs" minőségben, lényegében DivX-szerűen játsszák egész nap. Egyszerűbben: a jó tévé kiválóan megmutatja, melyik csatorna ad rossz képminőségű filmeket. A stúdiók költségvetéséről meg a hírek, a beszélgetős műsorok képminősége árulkodik. A nagy felbontású tévé kegyetlenül kihozza a különbségeket! (A reklámok persze általában a rosszabb csatornákon is kifogástalanok.)

A HD tévék terjedésének nem várt mellékhatása, hogy versenyt indít a csatornák között: melyik ad jobb minőségű műsort, illetve melyiknek a kínálatában nagyobb arányú a jobb minőség. Mert az is kiderül a jó tévén, hogy ugyanazon a csatornán láthatunk kiváló és gyenge képminőségű műsort is, ezt a különbséget a régi tévé "lenyelte". Sajnos hamar hozzászokunk a jóhoz, és kevesebbet fogjuk nézni a rosszabb filmeket adó csatornákat, ami azok gyors halálát fogja okozni: ha csökken a nézettség, elfogy a hirdetésbevétel.

Kiderül az új tévén, hogy a saját, DivX-es filmkészletünk is mennyire gyatra. Még roszszabb, hogy a 4-5 GB-os lemezre másolt, felére zsugorított gyári filmek is mennyivel kevésbé szépek, mint a jogtiszta, 7-8 GB-os, eredeti gyári filmek. Mindezt már a hagyományos, SCART csatlakozóval a tévére kötött, hagyományos DVD-lejátszónál megtapasztaljuk, pedig az nem is ad ki nagy felbontású jelet, a 400 körüli sorból a tévé állítja elő az 1080-at.

A hardverspirál első menete tehát, hogy kell vennünk egy olyan DVD-lejátszót, amely HDMI csatlakozón HD-jelet (adatfolyamot) tud adni a tévének. A választék meglehetősen széles, 17 és 90 ezer forint közötti tartományba esnek az árak, a tudatos vásárló egy DivX-es CD-vel és egy 4 GB-os másolt DVD-vel megy a boltba, hogy összehasonlíthassa a kiválasztott termékek felskálázási képességeit.

Így hívják azt, ahogy a lejátszó a DVD 1024´576 képpontjából 1920´1080-at állít elő. (Be kell állítani a lejátszó kimeneti képpontszámát 1080-asra, nehogy a tévé nagyítsa a képet, mert most nem azt akarjuk vizsgálni.) Az óvatosság nem árt, igenis vannak jól látható különbségek, amelyek nem egyértelműen függenek össze az árral.

De vehetünk Blu-ray (BD) lejátszót is. A BD-lejátszó minden más optikai lemezt lejátszik, beleértve az összes fajta DVD-t és akár a JPG-képeket tartalmazó családi albumokat is. A gyártók igen jól érzékelik, hogy a BD jövője bizonytalan, ezért a BD-lejátszókba minden lehetséges szolgáltatást beépítenek. Például a nagy felbontású, tömörített formátumok (MKV, DivX HD) és a külső, USB tárolókon tárolt filmek lejátszását. Így, ha a BD végül nem jön be, az eszköz akkor is jól használható marad. Elindult az árcsökkenés, idén karácsonykor nagy átfedés lesz a közepes kategóriájú, felskálázós DVD- és az alsó kategóriás BD-lejátszók között. Jelen pillanatban éppen háromféle márkájú asztali BD-lejátszó kapható 50 ezer forint alatt. (Fölötte több...)

A csattanó? Meglevő, másolt (3-4 GB-os) és gyári (7-8 GB-os) DVD-ink soha nem látott szépségben tündökölnek a nagy felbontású tévén a HDMI csatlakozón lejátszva, akár DVD-, akár BD-lejátszóról, a közöttük jól látható különbség ellenére. A nemrég nyilvánosságra került magyarországi iparági BD-összefogás egyik valószínű következménye, hogy nem fogják a forgalmazók beperelni egymást, ha a BD-filmek árát leviszik. Mert az azért eléggé nyilvánvaló, hogy a BD-film képminőségét nem éri el a gyári DVD-é sem.

Az igazat megvallva egy gyári DVD a nagy felbontású képernyőn már elegendően jó ahhoz, hogy moziélményt nyújtson - már nem az a fontos, hogy néz ki, hanem hogy mit is látunk. Ezen a BD még javít egy kicsit, de nem annyit, amennyivel többe kerül. Ezért kell, hogy csökkenjen az ára mind a lemeznek, mind a lejátszónak.

És akkor a hangról még egy szót sem ejtettünk.

Mekkora legyen a tévé?

A normál kategóriás újlakás-kínálat átböngészése alapján az a statisztika adódik, hogy a nappali szobák 3,5-5,5 méter szélesek, legyen az átlag 4,5 m. A kanapén ülő néző szeme és a szemközti falnál levő bútoron levő tévé képernyője közötti távolság 3-3,5 m. Azt mondják a használati utasítások, hogy a képátló háromszorosa legyen a távolság a szemünk és a képernyő között, ebből a 40 hüvelykes, 102 cm-es tévé adódik optimálisnak - ennyi pénzünk viszont nincs, egygyel kisebbre viszont van, és ez a 94 cm-es. Erős a gyanú, hogy a forgalmazók is pontosan így számolnak, ezért idén a 94 cm-es tévék lesznek akciósak. (Illetve inkább fordítva: ezért lesz pénzünk csak a 94-esre. Ami az okfejtés helyességét is megkérdőjelezi...)

A washingtoni médiamúzeumban lévő "Big Screen"