A tanulmány összegzi a kutatások, valamint az 1999 és 2008 között végzett hat klinikai kísérlet részleteit, tanulságait - mintegy nyolcezer csecsemő kapott ilyen kezelést Gabonban, Ghánában és Tanzániában.

A maláriát - avagy régi elnevezéssel a váltólázat - az anopheles szúnyogok családjába tartozó moszkitók terjesztik. Négyféle típusát négy különböző parazita okozza. Ezek az egysejtűek a szúnyogféle rovar nyálával, a csípés következtében kerülnek a véráramba, s okoznak súlyos megbetegedést. Noha a maláriát már Hippokratész is ismerte, s a XVI. században a kinin felfedezése után már a jezsuita doktorok is sok esetben sikerrel gyógyították, még ma is a világ tíz legveszélyesebb betegsége közé sorolják. Az eredetileg csak Afrikában előfordult kórt az ember maga, mégpedig a rabszolga-kereskedelem révén hurcolta szét a világban, s a moszkitók nem válogattak: nemcsak a fekete bőrű rabszolgákat csípték meg, hanem a velük kereskedő európaiakat és arabokat is. Sokáig úgy vélték: a maláriát a mocsarakból kiáramló mérges gőzök okozzák, innen kapta elnevezését is (mal aria, azaz rossz levegő), mígnem a XIX-XX. század fordulóján előbb a francia Charles Louis Alphonse Laveran felfedezte a betegség kórokozóját, a Plasmodium falciparum nevű vérparazitát (azóta három "cinkosa" is kézre került), majd az olasz Giovanni Batista Grassi bebizonyította, hogy azt a moszkitók viszik át az emberre. A múlt század elején meg is kezdték a szúnyogok irtását, a gyógyszerek kifejlesztését, mindezek ellenére a betegség rengeteg áldozatot szed ma is.

Tavaly például 247 millió maláriás esetet jegyeztek fel szerte a világon, és csaknem egymillióan halnak meg évente e betegség következtében. A malária leginkább a trópusi övezetekben fordul elő, ami két dolog miatt is aggasztó. Egyrészt ezeken a tájakon (a szubszaharai Afrika, Dél-Ázsia, valamint Latin-Amerikában a karibi térség és Amazónia) él a világ népességének mintegy fele, 3,3 milliárd ember, másrészt az említett térségek országainak zöme korántsem dicsekedhet fejlett és szervezett egészségügyi ellátással. Nem véletlen az sem, hogy a maláriás megbetegedések 86 százalékát Afrikában regisztrálják, ahol e kór minden negyedik áldozata öt éven aluli gyermek. Márpedig - állítja a tanulmány - e halálesetek 30 százaléka elkerülhető lenne, ha alkalmaznák a "malária elleni rendszeres megelőző kezelést" (angol rövidítéssel: IPTi) a gyermekeken.

A nemzetközi, sőt interkontinentális együttműködéssel kidolgozott egyszerű, biztonságos és hozzáférhető kezelés abból áll, hogy a gyermekeknek egyéves korukig háromszor (de legalább kétszer) beadnak egy pirimetamin-szulfadoxin hatóanyagú pasztillát. Ez nem ismeretlen a malária gyógyításában, ám megelőzésre, különösen ilyen kicsi gyermekeknél, még nem használták. A szer gyorsan és könnyen beilleszthető az amúgy is létező oltási programba. Ráadásul igen olcsó, egy-egy adag ára mindössze 0,13-0,23 dollár.

A kezelés helyességét és biztonságát egyaránt ellenőrizte az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiája orvostudományi intézetének szakbizottsága és az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO szakértői csoportja, s mindkét testület javasolta a kezelések kiterjesztését más afrikai országokra is. Csak remélhető, hogy a megelőző kezelés, akárcsak a szervezett és átfogó egészségügyi ellátás, mihamarabb megteremthető a különösen veszélyeztetett szubszaharai államokban, akárcsak az ehhez elengedhetetlen politikai, szociális, anyagi, személyi és tárgyi feltételek.