Ami a kérdést marginális német belügyből az uniós problémák szintjére emeli, az maga a kormorán (más néven nagy kárókatona), ez a fekete színű, akár három kilogrammos tömeget is elérő, újabban a budapesti Duna-szakaszon is gyakran látható vízimadár. A kormorán nem védett faj, és természetvédelmi szempontból egyáltalán nem veszélyeztetett, sőt egyre több van belőle, és a többmilliósra taksált európai populáció fokozatosan bővül. Valamit tehát kezdeni kell vele, mivel egy meglehetősen jól alkalmazkodó, az embertől nem félő, és igen falánk, naponta és fejenként legalább fél kilogrammnyi halat elfogyasztó állatról van szó.

Németországban 24 ezer pár költ belőle, és évente 15 ezret lőnek le gyérítési céllal, az állomány mégsem csökken (a vadászat főként a vonuló példányokat érinti). Magyarországon is elejtenek évi 2-3 ezret (nálunk a faj bizonyos korlátozásokkal legálisan gyéríthető), és ugyanez a helyzet a legtöbb európai országban, ám ettől még a teljes állomány zavartalanul szaporodik. Hatékonyan ritkítani legfeljebb az északi költőhelyeken lehetne, de ott is csak drágán - a sekély vizű tengeröblökbe, illetve a meredek sziklapartokra még eljutni is nehéz. Ráadásul azt sem bizonyította be még senki, hogy valóban szükség van a kormorán visszaszorítására.

A faj elterjedése amúgy
az európai természetvédelem egyik sikertörténete, és leginkább a korábban szinte az egész kontinensre kiterjedő védelemnek, a folyók megtisztításának, meg persze a kormorán alkalmazkodóképességének köszönhető. Nagy Dénes, a Magyar Madártani Egyesület projektvezetője szerint az év madara választás (amit az utóbbi években idehaza is megrendeznek) nem- csak egy védett madárra, hanem egy adott fajjal kapcsolatos konfliktusokra, információhiányra is felhívhatja a figyelmet, és a kormoránnal éppen ez a helyzet. - Önmagában az, hogy egy őshonos faj jól érzi magát Európában, rendszeresen fészkel és halat eszik, még nem jelenthet problémát. Az már sokkal inkább, hogy egyelőre nem tudjuk, milyen válasz adható a hirtelen állománynövekedés dilemmájára - fogalmazott kérdésünkre a szakember, azt is világossá téve: ezt a választ egymagában egyetlen európai ország sem tudja megtalálni.