Globális felmelegedés helyett lehűlés?
Az ortodox véleményekkel szakítva Latif azt állítja, hogy valószínűleg részben az Észak-Atlanti Oszcilláció (NAO) felelős az elmúlt három évtizedben tapasztalt felmelegedésért. Ám a NAO most olyan fázisba lép, ami hűteni fogja a Földet. Latif szerint a Sahel-övezet is a NAO-nak köszönhetően kezd kilábalni az 1970-es és 80-as években a területet sújtó aszályok következményeiből.
A Meteorológiai Világszervezet vezetője James Murphy egyetért Latiffal, és kapcsolatot feltételez az Atlanti Meridionális Oszcilláció és az indiai monszunok, az atlanti-térség hurrikánjai és a sarkvidéki jég olvadása között. Úgy véli, az óceánok kulcsszerepet játszanak az éghajlat évtizedekben mérhető természetes változékonyságában.
Egy másik kedvelt klímaváltozással kapcsolatos nézetet pedig Vicky Pope kutató döntötte meg, amikor ugyanezen a konferencián kijelentette, hogy az elmúlt nyarak során tapasztalt drámai sarkvidéki jégolvadás is részben a természetes ciklusok változásának köszönhető, nem pedig a globális felmelegedésnek. Előzetes becslések szerint 2009-ben összességében sokkal kevesebb jég olvad el, mint 2007-ben vagy 2008-ban.
A konferencián elhangzott kijelentések azonban nem a legjobbkor jöttek. Az ENSZ Meteorológiai Világszervezete ugyanis azért hívta össze a kutatókat, hogy globális tervet állítsanak össze, hogyan lehet használható, rövid távú klimatikus előrejelzéseket készíteni különböző embercsoportok számára, szerte a világban. A kutatók azonban egyetértenek abban, hogy a rövid távú klimatikus előrejelzések kevésbé biztosak, mint azt korábban hitték. Volt, aki beismerte, hogy ilyen időskálán, a természetes változékonyság legalább olyan fontos, mint a globális felmelegedésből adódó, hosszú távú változások. Vicky Pope szerint is sok szempontból könnyebb megmondani, mi várható a 2050-es években, mint jövőre.
