- Pontosan mi az önkéntesek feladata az EnergiaKaland programban?

- Ők azok, akik kimennek a jelntkező iskolákhoz előadásokat, órákat tartani. Elsősorban az a dolguk, hogy a szakmai alapokat biztosítsák, vagyis beszéljenek az elektromos energia termeléséről, szállításáról, felhasználásáról, az energiafogyasztási szokásokról és a megtakarítási lehetőségekről.

- Kell ehhez a munkához valamilyen speciális szakképzettség?

- Nem feltétlenül, de a szolgáltatói oldal működését ismerni kell. Nekem műszaki végzettségem van, 25 éve dolgozom az áramszolgáltatásban, vagyis tisztában vagyok vele, hogy az energia honnan származik, hogyan jut el a felhasználás helyére, hogyan lehet a háztartási készülékeket hatékonyan üzemeltetni.

- A program célcsoportja meglehetősen széles, az elsős általános iskolásoktól a végzős gimnazistákig terjed. Az eddigi tapasztalatok szerint mennyire nyitott ez a korosztály az energiatudatosságra, illetve mennyi saját ismerettel rendelkezik a témáról?

- Olyan mértékű ismerethiányt, ami az anyag megértését vagy az előrehaladást gátolta volna, sehol sem tapasztaltam. Inkább az érdeklődés és a tájékozottság lep meg, amivel mindenütt találkozunk. Még az egyik speciális képességűeket oktató iskolában is motivált, lelkes, a programba maguktól bekapcsolódó gyerekeket találtunk. Valószínűnek tartom, hogy azok az oktatási intézmények, amelyek jelentkeznek az EnergiaKaland programra, már régebb óta, intenzívebben foglalkoznak a környezetvédelem és az energiatudatosság kérdéseivel, vagyis amit itt látunk, az nem az átlag. Az viszont tény, hogy még ebben a mezőnyben is rengeteg a félreértés az energiahasználattal kapcsolatban, ami önmagában is mutatja a program szük-

ségességét. A legtöbb gyerek a folyamatosan bekapcsolva lévő elektromos eszközöket, vagyis a lámpát, a tévét, a számítógépet gondolja a legnagyobb fogyasztónak, itt sejtik a legjelentősebb megtakarítási lehetőségeket. Pedig a valóságban a hőleadást végző készülékek, vagyis a hűtő-fűtő berendezések vagy például a vasalók fogyasztása lényegesen nagyobb. Egy negyedórára fölöslegesen bekapcsolva hagyott vasaló ugyanúgy fűti a szobát, mint egy radiátor, csak kevésbé hatékonyan, és többnyire teljesen fölöslegesen. Az ilyen és hasonló témakörökben még az ökoiskolák diákjainak is tudunk újat mondani.

- Hogyan kapcsolódik mindez a hagyományos iskolai tananyaghoz?

- Az EnergiaKaland optimális kiegészítője annak, amit a gyerekek a tanórákon megtanulnak. Kiderül belőle a számukra, hogy minden mindennel öszefügg: a fizika a biológiával és a kémiával, az energiatermelés a környezetvédelemmel, az energiahasználat a klímával, a globális és a helyi környezettel. Vagyis nemcsak bővíti, hanem értelmezi és rendszerezi is a korábban tanult ismereteket. Segíti a munkánkat, hogy mostanában nem csak mi beszélünk az energiahatékonyság és a környezettudatosság fontosságáról: a gyerekek ugyanezt találják a médiában, az interneten, és ezt hallják sokszor a helyi zöldektől is, akik szintén megkeresik a maguk programjaival az iskolákat.

- Ha egy tanóra keretében zajlik a program, milyen a munkamegosztás az önkéntesek és a pedagógusok között?

- A szaktanár vagy az osztályfőnök ilyenkor elsősorban támogató szerepet játszik, azaz segít a figyelem és a fegyelem fenntartásában, bekapcsolódik, ha foglalkoztatni kell a gyerekeket. Úgy tapasztaltam, hogy örülnek a jelenlétünknek, tetszik nekik az a szakmaiság, ami az önkéntesek előadásaiban, demonstrációin megjelenik.

- És az önkénteseknek mit ad ez a munka, miért vállalják?

- Nekem szülőként is nagyon fontos visszajelzést jelent arról, hogy mi folyik az iskolában, mi érdekli a gyerekeket, mennyire lehet közelhozni hozzájuk egy ilyen fontos, de a tananyagból kétségkívül egy kicsit kilógó témát. Emellett egyfajta teszt is, hogy képesek vagyunk-e felkelteni és fenntartani a figyelmet, és át tudjuk-e adni azt az értékrendet, ami az energia és a környezet felelős használatára sarkall. Egy-egy ilyen óra élmény és kaland az én számomra is, olyasmi, amiről nem szívesen mondanék le.