Míg 2008-ban elsősorban a szokatlanul enyhe tél okozta a rajzást, az idén leginkább a tavalyi csúcsévet követő bőséges szaporulat, illetve a csapadékmentes nyár hatásait érezzük.

"A poloskák, vagyis felemásszárnyúak alrendjébe olyan rovarok tartoznak, melyek a fej elülső részéből kiszökellő és használatlan állapotban a mell felé behajlítható szipókájukat részben növényi nedvek, részben vér szívására használják" - írja Brehm Az állatok világában. A természettudós arra is kitér, hogy a meglehetősen népes bogárcsoport tagjainak van egy másik, majdhogynem általánosan jellemző tulajdonságuk is: ez pedig a bűzmirigy, amely nagyban hozzájárul a poloskák népszerűtlenségéhez.

A fentebb említett "szipóka" táplálkozási célokat szolgál. A bűzmirigy a védekezés eszköze. Ha egy poloskának nincs bűzmirigye, akkor garantáltan rejtőszíneket visel, azaz minél látványosabb külsővel rendelkezik a bogár, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy büdös. Az összefüggés ugyanakkor fordított irányban nem igaz, tehát attól, hogy egy poloska terepszínű, még lehet nagyon kellemetlen szaga.

Az őszi rajzásnak két fő felelőse van. Az egyik egy hagyományos magyar fajta, a barnás színű becepoloska (népi neve, a büdösbence utal rá, hogy ez a faj a szagos csoportba tartozik), a másik pedig egy itthon tömegesen csupán néhány éve előforduló, távol-keleti jövevényfaj, amely szagtalan, és hazai körülmények között elsősorban a feketefenyők magjának nedveivel táplálkozik.

A poloskákat leginkább akkor vesszük észre, amikor a közelgő hideg elől behúzódnak a lakásba. Félni viszont ilyenkor sem kell tőlük, az időjárási okokból beköltöző fajok ugyanis nem vérszívók, semmi közük a házi poloskákhoz.