A nettévét érdekes módon nem a tévétársaságok fejlesztik, hanem olyan vállalatok, amelyeknek látszólag semmi közük ehhez a bizniszhez. Az IPTV-forradalom élharcosai a mobilcégek, amelyek érthető módon új ügyfeleket és bővülő adatforgalmat várnak a mozgóképes tartalomszolgáltatástól. (A nettévézés nem az "eszi, nem eszi, nem kap mást" filozófiára, hanem a fogyasztók választására és interaktivitására, illetve a jelenleginél jóval sokszínűbb programkínálatra épül, vagyis új versenytársakat szabadít a többnyire természetes monopóliumként működő adókra, aminek az érintettek aligha örülnek.)

A mobilosok viszont láthatóan lelkesek - az Ericsson néhány napja Budapestre érkezett tévés roadshow-jából nehéz lenne más következtetést levonni. A svéd cég egy ideje már nem a készülékgyártásra, hanem a mobiltelefonálás infrastruktúrájára koncentrál, a legfontosabb ügyfelei tehát a mobilszolgáltatók. Vagyis az új technológiákat elsősorban nekik (és nem nekünk, felhasználóknak) kínálják. A bemutató címzettjei mégis inkább az egyszerű júzerek, mert a szolgáltatók hiába "nyomnak" egy-egy alkalmazást (ahogyan ez a WAP vagy a videotelefonálás kapcsán már beigazolódott), ha nincs rá igazi felhasználói igény.

A most bemutatott funkciók közül némelyikre valószínűleg lenne, kipróbálás nélkül azonban nehéz eldönteni, hogy melyikre. A mobiltévének például nem az a legnagyobb előnye (ahogyan avatatlanként hinnénk), hogy mobiltelefonon is nézhető. Egy hagyományos tévéadás mobiltelefonra konvertálásában nincs semmi forradalmi, tulajdonképpen szabványok és sávszélesség kérdése a siker.

Ám az igazi mobiltévé ennél sokkal többet tud: a mobiltelevíziós kliens (vagyis az adást a mobilhálózatról leszedő és a megfelelő kijelzőhöz igazító eszköz) azt is lehetővé teszi, hogy bármilyen készüléken - televízión, mobiltelefonon, laptopon - a saját, testre szabott, interaktív nettévénket nézzük, méghozzá széles sávon, nagy felbontású képpel, legfeljebb három másodperces csatornaváltásiidő-szükséglettel.

Az adatátvitel és az irányítás eszköze lehet természetesen maga a mobiltelefon is, ami ilyenkor egyben távrányítóként is funkcionál, a mobilon keresztül érkező tartalmat pedig tévére, digitális felvevőre vagy hordozható lejátszóra is közvetíthetjük.

Az internet "bejövetelét" az interaktív lehetőségeken túl leginkább akkor érhetjük tetten, amikor a néző maga is műsorkészítővé válik. A világhálón már megszokott felhasználói tartalmak hamarosan a tévén is megjelenhetnek - ezt szolgálja a Me-On-TV nevű, Hollandiában már a gyakorlatban is létező rendszer, amivel mobiltelefonnal "gyártott" klipek vagy élő videovetítések kerülhetnek be a nettévék műsorába, akár élő, egyenes adásban is. Szintén az internetes világot idézi a Social Media Portal elnevezésű közösségi alkalmazás, ami SMS-ben, MMS-ben vagy videoformátumban a telefonunkról beküldött üzenetek és tartalmak megosztására szolgál.

A Social Media Portal is olyasmi, ami a hálózatüzemeltetőknek (vagyis a szolgáltatóknak) készült, de valójában a felhasználók fogják - ha fogják - használni. Mint ahogy a "jelenlétfüggő" (főleg fiatal) mobilozóknak szánt RCS (Rich Communication Suite) is. Ez azokon segít majd, akik eddig csak a számítógépükről tudtak folyamatosan chatelni, kommentelni és különféle tartalmakat megosztani, illetve csereberélni, de arra vágynak, hogy a mobiltelefont is ugyanilyen sokoldalúan használhassák.

A mobilhálózatra ültetett tévéadások korában jogosnak tűnik a kérdés, hogy nem korlátozza-e a beszédforgalmat a rendszeren átzúduló hatalmas adatmennyiség, illetve hogy hogyan rangsorolja a hálózat a különböző típusú és tartalmú adatcsomagokat. Erre az elméleti problémára szintén Magyarországon mutattak be nemrég egy gyakorlati megoldást az Ericsson fejlesztői. A rendszer - hivatalos nevén az "adaptív modulációt támogató mikrohullámú terminál" - a változó kapacitás-igény és a költséghatékonyság összebékítésére szolgál, vagyis arra, hogy az infrastruktúrát ne kelljen feltétlenül a csúcsigénybevételre méretezni. Valójában egy forgalomirányítási szisztémáról van szó, amely szoftveres úton, a távolból is képes újrakonfigurálni az adatforgalmat. Ebben a rendszerben a prioritások rugalmasan változtathatók - a beszédforgalom például mindig előnyt élvez mondjuk egy videoletöltéssel szemben, de a rendszer képes rá, hogy az átmeneti igénynövekedést kismértékű hangminőségromlással, a beszélgetés megszakadása nélkül orvosolja.