Konkrét lelet nincs, elképzelés ezért annál több van arról, hogy mikor vált el egymástól az ember és a csimpánz fejlődése. Egyesek szerint a csimpánzféle és az emberféle fejlődési útja 10 millió éve ágazott el, majd mintegy 4 millió éven át egymástól független, saját fejlődési úton formálódtak. Ekkor azonban keveredtek egymással, majd a két faj útja immár végleg elvált egymástól. Az egyikből évmilliók alatt a mai ember, a másikból pedig a csimpánz fejlődött ki. Mások szerint szó sincs keveredésről. Évmilliókkal ezelőtt lassan különült el a két faj.

A hominidák legelső képviselői 9-10 millió évvel ezelőtt Európában éltek, ezeknek a maradványait találták meg Rudabányán is. De utána mintegy négymillió éves űr tátong a leletek sorában. Tim White amerikai kutató 1992-ben bukkant az Ardipithecus ramidus nevű, 4,4 millió évvel ezelőtt élt lény csontjaira. Egyesek felvetették, hogy akár ez is lehetett az ember és a csimpánz közös őse.

Kordos László, a Magyar Állami Földtani Intézet profeszszora szerint egy sípcsont alapján állították, hogy a lény felegyenesedve járt. Ez azért volt fontos, mert az Ardipithecus névvel kizárták az emberhez vezető fejlődési vonalból (az Australopithecusok közül). A felegyenesedett járás tehát olyan korai tulajdonság, ami nem csak az emberre jellemző.

A Science-ben ma megjelenő tudományos szenzáció lényege: Tim White egy nőstény Ardipithecus ramidus csontmaradványait találta meg Etiópia északkeleti részén 1992-ben, de 17 év kellett mire valamennyit sikerült azonosítani. A koponya, a fogak, a kéz és lábcsontok alapján a kutatók azt mondják, hogy az Ardinak nevezett lény, nem az ember-csimpánz kettős közös őse, de a lehetséges közös ős számos nyomát magán viseli.

Kordos László professzor szerint mindenki a csimpánz-gorilla és az emberi vonal közös ősét keresi. "Mindig azt mondtuk, hogy az elkülönülés 67 millió évvel ezelőtt következett be. Az új, és igen fontos, 4,4 millió éves Ardipithecus-maradványok azt sugallják, hogy ebben az időben élt egy kis agykoponyájú, 120 cm magas, 50 kg testtömegű emberszabású lény, aki egyaránt jól mozgott a fák ágain és felegyenesedve a talajon is."

A leletek alapján az Ardipithecus sokkal inkább csimpánzszerű volt, mint emberi jellegeket viselő. Ebből az következik, hogy az Ardipithecus inkább a csimpánz kialakulásához vezető leszármazási vonal képviselője, mint az emberié, ám korban közel lehetett a feltételezett csimpánzember elkülönüléshez. A nagyszerű etiópiai leletegyüttes Kordos László szerint közelebb viszi ismereteinket a csimpánz és az ember elválásának eddigi leegyszerűsített, és mindeddig őslénytani leletekkel nem bizonyított hipotéziséhez.

Az Ardipithecus tehát nem a közös ős, hanem egy csimpánz emberszerű vonásokat tükröző, az elágazáshoz közel álló, specializálódott, mellékágat képviselő lény volt. A lelet alapján bizonyos, hogy a csimpánzzá és az emberré válás sokkal összetettebb folyamat volt, mint eddig gondoltuk.

A múlt század hetvenes éveiben a kutatók a csimpánz és az ember fejlődéstörténeti elkülönülését még 15-20 millió évvel ezelőttre datálták. Később kiderült, hogy az elválás ennél fiatalabb korban következett be.

Molekuláris genetikai számítások, illetve néhány fosszilis lelet szerint ez az elhatárolódás úgy hatmillió évvel ezelőtt történt meg. Ennek ismeretében a kutatók már nem a 15-20 millió éves kőzeteket elemezték, hanem a hat-hétmillió éveseket kezdték el tüzetesebben vizsgálni. Etiópiában különösen sok az értékes lelet, de ezek nem ilyen korúak. A 4,4 millió éves Ardi a legidősebb.