A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Csongrád Megyei Csoportjának titkárhelyettese, Barkóczi Csaba megerősítette a madárpusztulás hírét. Mint elmondta, öt-hatszáz madár pusztult el a lehalászás következtében leeresztett területen a botulizmus, vagy tavi bénulás miatt. A tavi bénulás okozója a Clostridium botulinum nevű baktérium, pontosabban az általa termelt méreg, a botulitoxin.

A botulizmus kórokozója mindenhol megtalálható a talajban és a felszíni vizekben, de tömegesen csak oxigénmentes körülmények között, s magas hőmérséklet mellett képes szaporodni. Nem maga a baktérium jelenti a veszélyt, hanem az általa termelt toxin, ami idegméregnek minősül - mondta. - Az említett terület a fölmelegedett, oxigénszegény tocsogóival kiváló tenyészhelye a baktériumnak.

Így következhetett be, hogy a tavon, melynek természetvédelmi kezelője a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság - egyszersmind Natura 2000-es terület, illetve a ramsari egyezmény hatálya alá tartozó terület is - tömegesen pusztuljanak a madarak. Gulipán, kanalas gém, bütykös ásólúd, füstös cankó, pajzsos cankó, apró, illetve havasi partfutó, ezüstlile, bíbic, pettyes vízicsibe, sárszalonka is elpusztult, a legnagyobb tömegben csörgő, kanalas és tőkés récét találtak elhullva a madarászok.

A területen gazdálkodó Szegedfish Kft. igazgatója, Sztanó János elmondta, értesültek a pusztulásról, s a kft. hétfő óta vizet ereszt a szárazon álló területre a szomszédos tóegységéből. Ezt az teszi lehetővé, hogy nemsokára e másik tó lehalászása is megkezdődik, így bizonyos mennyiségű vizet a halállomány kismértékű kockáztatásával átengedhetnek a leeresztett területre, ahol ennek nyomán csütörtökre már megfelelő, mintegy tíz-tizenöt centis víz lesz. Megszűnnek az oxigénszegény, fölmelegedett tocsogók, megszűnnek a baktérium szaporodási lehetőségei.

A kft. igazgatója azt is hozzátette: bár már korábban tudomásuk volt a madárpusztulásról, a lehalászás megkezdése előtt a termelő tóból nem tudtak volna vizet átengedni a leeresztett területre a halak veszélyeztetése nélkül. S hogy a lehalászandó, másik tavon a vízleeresztés után nem lép föl majd a botulizmus? Kizárható - mondja a kft. igazgatója -, mert mire az a terület szárazra kerül, addigra megszűnik a magas nappali hőmérséklet, az iszap nem melegedhet föl annyira, hogy elszaporodjanak a madárpusztító baktériumok.

Sztanó János azt is hozzátette: az, hogy ilyen esetekben a gazdaság vizet tud biztosítani egy szomszédos tóból, nem garantálható mindig. A nemzeti park igazgatóságának kellene ilyenkor vizet igényelnie a Tiszából - igaz, ez nem olcsó megoldás. Vajon - hiszen a természetvédelem és a vízügy egyazon minisztériumhoz tartozik - lehetőség lenne-e rá, hogy a nemzeti parknak ne kelljen kifizetnie a vízdíjat a vizet biztosító szervezetnek? - teszi fel a kérdést Barkóczi Csaba.

Ezzel a kérdéssel Kalotás Zsolt természetvédelmi szakemberhez fordultunk. Azt válaszolta, erre azért nincs lehetőség, mert a vizet vízgazdálkodási társulatok biztosítják, melyek nem állami szervezetek, hanem gazdasági társaságok. A vízszolgáltatás során fölmerülő költségeket valakinek állnia kell. Ha nagyon súlyos, haváriának minősíthető helyzet alakulna ki, s védett természeti értékekkel kapcsolatban kell azonnali döntést hozni, azt a terület természetvédelmi kezelőjének, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságnak kell kezdeményeznie, és a minisztérium haváriaalapjából lehet a veszélyhelyzet megszüntetésére, mérséklésére pénzt igényelni. Ez a pénzügyi keret azonban korlátozott.

Madártetemek