"Ha csak egyetlen számot tudsz megjegyezni ebből a történetből, az a kettes legyen: a tudósoktól a probléma súlyát felfogó politikusokig mindenki azt állítja, hogy a felmelegedés mértékét két fok alatt kell tartani, különben a folyamat ellenőrizhetetlenné válik." Nagyjából ennyi a Hülyeség kora című, a mozikban ma startoló ökokultuszfilm üzenete, és tényleg elég lenne, ha ennyit elhinnénk belőle. A Kóla, puska, sült krumpli-féle szórakoztatva sokkolást fikciós elemekkel színező alkotás hivatása, hogy a decemberi koppenhágai klímacsúcs előtt megdolgozza a közvéleményt, felkészítve az embereket azokra a politikai döntésekre, amelyek esetleg valóban alkalmasak lesznek a felmelegedési folyamat fékezésére. A film amúgy meglehetősen pesszimista: századunk közepén játszódik, és nagyjából arról szól, hogy mi lesz velünk, ha mégsem sikerül.

Pillanatnyilag a kudarc esélye jóval nagyobb, mint a kézzelfogható eredményé. Ahogy a narrátor mondja: számos ideológia próbálkozott már a világ meghódításával, de globális sikert csak a fogyasztást életformává tevő társadalmi modell ért el. Pedig itt a tanítás tömény hülyeség. "A kapitalizmus célja a korlátlan növekedés. De egy korlátozott méretű bolygón nem lehet korlátlanul növekedni."

A film kerettörténete a Globális Archívum nevű múzeumban játszódik, ahol az elpusztult civilizáció emlékeit őrzik. Hogy a teremőr Csepel Pepperoni típusú biciklije (csak exportra gyártottuk, idehaza kizárólag a valutás boltokban árulták) valamilyen rejtett szimbólum, vagy csak véletlenül került a sztoriba, azt nehéz lenne megmondani - más magyar vonatkozása mindenesetre nincs az egész világon egyszerre bemutatott alkotásnak. Az viszont bizonyos, hogy idehaza is nagy siker lesz. A klímaváltozásért aggódni már trendi - talán megérjük, hogy egyszer a cselekvés is azzá válik.