Korábbi vizsgálatok már megerősítették, hogy a középkorúak elhízása növeli az évtizedekkel később bekövetkező dementia, és az ezzel együtt járó agyzsugorodás kialakulásának a kockázatát. A nemrégiben időskorúak körében végzett agyi képalkotó vizsgálatok eredményéből az derül ki, hogy eltérés tapasztalható a legérintettebb agyterületek és a teljes agyméret között kövér és átlagos testsúlyú személyekben.

Az amerikai Paul Thompson és kollégái korábban vizsgált betegek közül 94 olyan, a 70-es éveiben járó személyt választottak ki, akik a korábbi agyi felvételek elkészítése után öt évvel még mindig "normális" értelmi képességekkel rendelkeztek. Ezt követően a kutatók részletes, háromdimenziós térképekké alakították az agyi felvételeket.

A nagyobb testtömegindexű személyek általában kisebb méretű aggyal rendelkeztek; különösen a tervezésben fontos szerepet játszó homlok, és a memóriában jelentős funkciót betöltő halántéki lebeny volt érintett. Bár azt egyelőre nem tudni, hogy ezeknél a személyeknél nagyobb valószínűséggel alakul-e ki dementia, a kisebb agy a destruktív folyamatokat jelezheti, melyből viszont kialakulhat az elbutulás.

A kutatócsoport azt tapasztalta, hogy 51 túlsúlyos személy agya átlagosan 6 százalékkal, és 14 elhízotté 8 százalékkal volt kisebb a normál testsúlyúak agyánál. A túlsúlyos emberek agya 8, míg az elhízottaké 16 évvel néz ki öregebbnek, mint a karcsúké - állítják a kutatók.

A magas inzulinszint és a 2-es típusú diabétesz gyakran járnak együtt elhízással és az agyzsugorodás és a dementia rizikófaktorai között szerepelnek. Az elhízás növeli az érszűkület, az érelzáródás kialakulásának az esélyét, ezen keresztül csökkenti a vérkeringést és az oxigén agysejtekhez való eljutását, emiatt pedig romlik az agy anyagcseréje, fokozódhat az agysejtek pusztulása és zsugorodhat az agy.

Egy eddig még nem publikált vizsgálatban Thompsonék csapata kimutatta, hogy a szívműködést, ezáltal a vérkeringést fokozó testmozgás éppen azokat az agyterületeket védi, melyek a fenti vizsgálatban bizonyítottan zsugorodtak. A legfárasztóbb gyakorlatok ugyanakkora agyterületet mentenek meg a pusztulástól, mint amennyi az elhízás miatt elveszne. Ez szerintük azt bizonyítja, hogy a vérkeringéstől függ az agy egészségi állapota. Miután felnőtt korban e területek rendeződnek át leggyakrabban, talán éppen emiatt sokkal érzékenyebbek az oxigén és tápanyagokkal való ellátottság változásaira.

A svéd Deborah Gustafson volt az, aki korábban kimutatta, hogy a túlsúlyos nők agya kisebb, mint a soványaké, úgy véli, nem világos, hogy az elhízás vezet-e az agy sorvadásához, vagy épp fordítva, az agy sorvadása az elhízáshoz. Azt hangsúlyozza, hogy a homlok- és a halántéklebeny - mely területek a tervezésen és memórián túl az étkezési szokásokat és az anyagcserét is szabályozzák - zsugorodása elhízáshoz vezethet. A svéd kutatónő szerint még nincs elegendő adat e kérdés eldöntéséhez.

Úgy tűnik, igaz az az ősi kínai mondás, miszerint "az vagy, amit megeszel", hiszen a test nem épülhet fel, nem gazdálkodhat csupán azokból az anyagokból, amit ki-ki ízlése, étvágya, akaratereje, hite és lehetősége szerint folyékony vagy szilárd halmazállapotban magába juttat.