A rovaroknak ellenálló GM-növények általában egy bakteriális eredetű toxint tartalmaznak. Ha ezek a hasznos ízeltlábúakat is megmérgezik, több kárt okozunk, mint hasznot. De mit tudunk a "génpiszkált" növényeknek az élővilágra gyakorolt hatásairól? A jelenlegi helyzetről a Nature-ben jelent meg cikk, a sokat sejtető Csatamező címmel.

A nagy feltűnést keltő közlemény kritizálja a Dániában dolgozó Lővei Gábort, aki két munkatársával, az amerikai David Andowval, és az olasz Salvatore Arpaiaval a kártevők természetes ellenségeire vonatkozó vizsgálatokat elemezte. Lővei Gáborék ugyanis félretették az eddigi GM-értékeléseket és más módszert követtek.

Ennek alapján úgy találták, hogy 2007 közepéig mindössze 48, kártevők természetes ellenségeként ismert ízeltlábú fajra vonatkozó vizsgálat állt rendelkezésre, ami édeskevés, hiszen a természetes ellenségek száma ezrekre rúg, bár ezek közül nem mindegyik fontos, de hogy több a fontos fajok száma, mint 48, arra Lővei Gábor szerint mérget lehet venni. Ráadásul a fajok többségét is csak egyetlen vizsgálatban nézték.

Egyetlen fajt sem teszteltek például a ragadozó legyek közül, a pókokból is csak egyet, ragadozó atkákból is alig néhányat, édesvízi, vagy ott fejlődő rovarokat (pl. szitakötőket) sem teszteltek, miközben ezek igen fontos ragadozó csoportok. Ellenben néhány faj, vélhetően azért, mert laboratóriumban könnyen tenyészthető és ezért könnyen vizsgálható, túl sokszor szerepelt. Ilyen például a levéltetvekkel táplálkozó aranyszemű zöldfátyolka.

A speciális szempontokat figyelembe vevő elemzés legfőbb tanulsága az volt, hogy az adatok igen szegényesek, ezekből nem lehet általánosítani. A vizsgált-mért paraméterek Lővei Gábor szerint azt mutatják, hogy a GM-növények hasznos ragadozókra való hatását nem lehet elhanyagolni. A legtöbb esetben ráadásul több volt a negatív, mint a pozitív hatás.

Lőveiék egyes állításait azonban a szakmából többen kemény kritikának vetették alá. Lővei Gábor szerint a kritikusok nem értették meg a statisztikai módszert, emiatt felületesnek, tévesnek állították be az eredményeket. A Nature-ben megjelent kritikus cikk első szerzője, Tony Shelton kétségtelenül beismeri: attól féltek, hogy a kísérleti módszerek továbbfejlesztésén dolgozó hatóság a cikk alapján felfüggeszti a GM-növények engedélyezését. Lővei Gábor szerint kutatásuk legfontosabb eredménye, hogy az eddigi kísérletek elégtelenek ahhoz, hogy bármiféle általános benyomásunk lehessen a GM-növények hasznos szervezetekre gyakorolt hatásáról, akár faji, akár közösségi szinten.

"Az idézett elemzés nem általában a géntechnológiával nemesített (GM) növényekre vonatkozik, hanem egyetlen GM-hibridre, amit eddig már töviről-hegyire analizáltak. Nincs egyetlen növényfajta, amelyről ennyi tanulmány jelent volna meg" - értékelte a helyzetet Dudits Dénes, az MTA Szegedi Biológiai Központ főigazgatója.

Végre ki kellene szabadulnunk ennek a hibrid kukoricának a bűvköréből, és egyértelművé tenni, hogy ezekben a biotechnológiai fejlesztésekben egy széleskörűen használható, korszerű növénynemesítési módszerről van szó, amely már napjainkban nélkülözhetetlen a versenyképes fajtaelőállításban - érvel a szegedi akadémikus.

A környezetért való aggódás igenis nagyon lényeges elvárás napjainkban és a tudomány, illetve a géntechnológia számos lehetőséget kínál arra, hogy meg tudjunk felelni a fenntartható fejlődés feltételeinek. Dudits Dénes szerint ugyanakkor ne kövessük el azt a hibát, hogy a biológiai sokféleség megőrzésére hivatkozva, ideológiai alapon próbáljuk megakadályozni a GM-növények termesztését, hiszen a betegségellenállósági géneket hordozó GM-növények például megalapozhatják a környezetbarát növénytermesztést.