Prága városa kitörölhetetlenül rákerült a csillagászattörténet térképére. Itt dolgozott Tycho de Brahe és Johannes Kepler. Előbbi a kor legpontosabb csillagászati megfigyeléseit végezte el, utóbbi pedig ezek elemzéséből bebizonyította, hogy a bolygók a Nap körül ellipszispályán keringenek. Új Naprendszer-modell született. Négy évszázaddal később, 2006 augusztusában Prágában tartotta közgyűlését a Nemzetközi Csillagászati Unió. Az IAU több történelmi jelentőségű döntést hozott. Megalkotta a nagybolygó definícióját, a kisbolygók csoportján belül létrehozta a törpebolygó besorolást, s az addig nagybolygó Plútó törpebolygóvá vált, s hivatalos jelölése ettől kezdve 134340 Plútó lett. Így Prágában ismét csak új Naprendszer-modell született.

Hasonlóra változásokra már a XIX. században is sor került. Az 1801-ben felfedezett, a Mars és a Jupiter között keringő Cerest sokáig a hiányzó nagybolygónak tartották. Sokáig keresték, mivel a két nagybolygó közötti távolság szokatlanul nagy volt, s eleve feltételezték, hogy egy kis méretű bolygónak még lennie kell a bolygók között. A Ceres fél évszázadon keresztül nagybolygónak számított. Egészen addig, míg a térségben egyre több újabb égitestet nem kezdtek fölfedezni. Úgy tűnt, hogy a Mars és a Jupiter között sok kisméretű bolygó kering. A csillagászok végül bevezették a kisbolygó fogalmát, az égitestek jellegzetes elhelyezkedési területe a Kisbolygóöv nevet kapta.

Az Uránusz és a Neptunusz keringésének részletes vizsgálata alapján a XIX. század végén sokan feltételezték, hogy a Neptunuszon túl egy újabb nagybolygónak kell lennie, ami gravitációjával befolyásolhatja a két másik bolygó mozgását. 1894-ben Percival Lowell saját csillagvizsgálót épített az Egyesült Államokban kifejezetten azzal a céllal, hogy megtalálják a kilencedik bolygót. A felfedezésre azonban csak halála után került sor, 1930-ban a keresési programot folytató 23 éves csillagász hallgató, Clyde Tombaugh a fotólemezen új égitestre lett figyelmes, amit Percival Lowell tiszteletére a csillagász nevének kezdőbetűivel kezdődő Plútó névre keresztelt.

A Plútó különleges nagybolygó volt. Keringési síkja jelentős szöget zár be a többi nagybolygóéval, ráadásul pályája igen elnyúlt ellipszis. Olykor még a Neptunusznál is jobban megközelíti a Napot. S méretei is különlegesnek számítanak. Míg a Marsot követő 4 nagybolygó (a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz) gyűrűvel rendelkező óriás gázbolygók, addig a Plútó kőzetbolygó, a nagybolygók között a legkisebb méretű (még néhány hold is, így a mi Holdunk is nagyobb nála). A kilencedik bolygó tehát mindig is kilógott a sorból. Aztán a kilencvenes években sorra jöttek az újabb és újabb felfedezések, a Plútó távolságában egyre több kisméretű, Nap körül keringő égitestre bukkantak. A csillagászok ezzel új, Neptunuszon túli kisbolygóövet fedeztek fel, amelyre Kuiper-övként vagy Külső Kisbolygóövként hivatkoznak. A Mars és a Jupiter közötti kisbolygóöv neve ettől kezdve Fő Kisbolygóövre változott.

Clyde Tombaugh 1997-ben, kilencvenéves korában hunyt el az Egyesült Államokban. Bár szakmailag egyre indokoltabbá vált a Plútó kisbolygóvá minősítése, erre még kilenc évet várni kellett. Az amerikai csillagászok közül sokan igen erőteljesen ellenezték a Plútó státuszának megbolygatását, hiszen az egyetlen amerikai felfedezésű nagybolygóról volt szó. Előbb szakmai érvekre hivatkoztak, hiszen a Plútó volt a legnagyobb ismert égitest a Kuiper-övben. 1978-ban felfedezték Charon nevű holdját, 2005 júniusában két újabb kísérőt (Nix és Hydra) találtak a bolygó körül. Egy hónappal az újabb holdak felfedezését követően valamennyi szakmai érv eltűnt a Plútó nagybolygó státuszát támogatók mögül: ekkor jelentették be hivatalosan a Plútónál nagyobb méretű Eris nevű Kuiper-objektum felfedezését. Felfedezői (Michael Brown, Chadwick Trujillo és David Rabinowitz) rögvest a 10. nagybolygó megtalálásáról beszéltek. A Nemzetközi Csillagászati Unió immár elég adatot ismert ahhoz, hogy döntést hozzon a Plútó és a további égitestek státuszára vonatkozóan. A háromévente ülésező közgyűlést 2006-ban, Prágába hívták össze.

Az IAU közgyűlésén felmerült, hogy talán a legnagyobb főövbeli kisbolygót, a Cerest, valamint a Plútó nagyméretűnek számító holdját, a Charont, továbbá a frissen felfedezett Erist nagybolygóvá léptessék elő, 12-re növelve ezáltal a nagybolygók számát. Ehelyett azonban kimondták, hogy a bolygónak ahhoz, hogy nagybolygó legyen, a Nap körül kell keringenie, elég nagynak kell lennie, hogy alakját saját gravitációs ereje alakíthassa (azaz közel gömb alakúnak), valamint gravitációs terének meg kell tisztítania a pályája környezetébe eső területet, vagyis az égitest nem keringhet kisbolygóövben. Azok az égitestek, melyekre csak az első két feltétel igaz, a legnagyobb kisbolygóknak tekintendők, azaz az új definíció szerint az ún. törpebolygók családját gazdagítják. A kisbolygók legnagyobb képviselőit tehát törpebolygóknak, míg a legnagyobb nagybolygókat óriásbolygóknak nevezzük. S megkezdődtek a tüntetések. Sok felháborodott csillagász reagálásra sem méltatta az IAU döntését, több tudományos lap bejelentette, hogy ők a döntés ellenére a nagybolygók közé sorolják a Plútót, abban bízva, hogy az unió 2009-es ülésén bizonyosan visszaveszik a nagybolygók közé az égitestet. S közeledett a Rio de Janeiróban 2009. augusztus 3-14. között megrendezett újabb közgyűlés. Előtte azonban sorra újabb törpebolygókat fedeztek fel. Az ülés kezdetéig az IAU összesen öt égitestről állapította meg, hogy törpebolygó. Ezek (zárójelben a döntés napja): a Plútó (2006. augusztus 24.), a Ceres (2006. szeptember 13.), az Eris (2006. szeptember 13.), valamint további két Kuiper-objektum, a Makemake (2008. július 11.) és a Haumea (2008. szeptember 17.).

A közgyűlésen végül nem foglalkoztak a Plútó és a többi törpebolygó státuszával. A Plútó jelenlegi besorolásával egyetértők és az azt ellenzők is egyre biztosabbak benne, hogy egy ideig nem is merül fel ismét a bolygó definíciójának újraírása. Sokak szerint a következő nagy vita ez ügyben majd a más csillagok körül keringő bolygók jobb megismerésével bontakozhat ki. Addig viszont még sok évet kell várni, jelenleg ugyanis csak a legnagyobb méretű exobolygókat képesek távcsöveink kimutatni.