Kivu, a potenciális gyilkos

Afrika közepén, a Kongói DK és Ruanda határán magas hegyek között megbúvó Kivu-tó partján több mint kétmillió ember él örök életveszélyben. S nem csupán az időről időre fellángoló fegyveres harcok, hanem a tó mélyén felhalmozódott óriási - mérgező - gázmennyiség fenyegetése miatt. Svájci kutatók szerint a veszély nőttön-nő.

A Kivu a kelet-afrikai Nagy Tavak egyike, medre a Nagy Hasadékvölgy (Rift Valley) nyugati ágában helyezkedik el. Ez a térség földünk egyik legaktívabb vulkáni területe. Elég, ha a közeli Nyiragongóra gondulunk, amely az elmúlt négy évtizedben háromszor is kitört, legutóbb 2002. január 17-én. A negyedmillió lakosú kelet-kongói Gomától alig tíz kilométernyi távolságban 3470 m magasra emelkedő hegy oldalán aláereszkedő lávafolyam egyik ága éppen a várost vette célba, s a dzsungelben lángoló-füstölgő "ösvényt" vágva magának egészen a lakott terület széléig jutott, házak tucatjait perzselve fel. A mentőcsapatok időben érkeztek, s noha majdnem ötven ember meghalt, négyszázezer embert sikerrel helyeztek biztonságba.

Bár a vulkánkitörések következményei sem lebecsülendők, az igazi veszély a Kivu-tó alatt rejtőzik. Itt a vulkáni tevékenység folytán az olvadt kőzetekből a meder repedésein át metán- és széndioxid-gáz szivárog a tóba. Ráadásul a szén-dioxid egy részét a tó fenekén baktériumok metánná alakítják. Ám a felgyülemlett gázok itt csapdába esnek, mert a fölöttük lévő hatalmas vízmennyiség (a tó átlagos mélysége 220, legnagyobb mélysége pedig 475 méter) nyomása - egyelőre - nem engedi a felszínre jutni. Egy svájci kutatócsoport megállapította, hogy 1974-2004 között a Kivu mélyén a szén-dioxid koncentrációja tíz, míg a metáné tizenöt-húsz százalékkal emelkedett. Egy esetleges újabb vulkánkitörés vagy más eredetű földmozgás azonban felboríthatja ezt az állapotot, bekövetkezhet egy ugyanolyan jellegű katasztrófa, mint a kameruni Nyos-tónál 1986. augusztus 21-én.

Ez a tó egyike a három afrikai "gyilkos" avagy "robbanó" tónak (a másik kettő az ugyancsak kameruni Monoun, illetve a Kivu), amely a bennük, illetve alattuk felgyülemlett gázok után kapta korántsem hízelgő jelzőit. A Nyos-tó alól a felgyülemlett szén-dioxid - alighanem egy földcsuszamlás következtében - kiszabadult, hatalmas felhőt képzett, amely fojtó paplanként beborította a krátertavat övező völgyeket, minek következtében ezerhétszáz ember fulladt meg nagyon rövid idő alatt.

Ami még ijesztőbb, hogy tudósok szerint a Nyos-tavi katasztrófa "kismiska" ahhoz képest, ami a Kivu-tó környékén élőket fenyegeti. Itt a tó mélyén a becslések szerint 300 köbkilométer szén-dioxid és 60 köbkilométer metángáz halmozódott fel már eddig is. A térség vulkáni aktivitása miatt ez a gázmennyiség bármikor a felszínre törhet, ráadásul egy esetleges kitörés tavi cunamit is kelthet, súlyosbítva a pusztítást.

"Olyan ez, mint amikor felrázunk egy üveg sört" - magyarázta George Kling, a Michigan Egyetem professzora a Nature című természettudományos folyóiratban a nyáron megjelent cikkében. "Amikor kinyitjuk, a szén-dioxid felbugyog, s a sör kifröccsen. Egy üveg italnál nem nagy dolog. Egy tónál halálos."

Vajon az ott lakók tudatában vannak e veszélynek? Vajon mit lehetne tenni a katasztrófa elkerülésére? Megoldás egyelőre nincs. A geológiai folyamatokba nem tudnak beavatkozni, az egyetlen elképzelhető mentsvár a lakosság kitelepítése lenne a veszélyeztetett területről. Ennek azonban számos akadálya van, kezdve attól, hogy két ellenséges állam területét érinti a veszély, a kongói oldalon gyakoriak a fegyveres összecsapások, amelyek miatt az amúgy is többnyire kis lélekszámú településeken (a legnépesebb a negyedmilliós Goma) élők gyakran menekülni kényszerülnek lakóhelyükről. Mindez nem könnyíti meg a mentőcsapatokként egyáltalán szóba jöhető nemzetközi segélyszervezetek munkáját (amelyek sokszor maguk is fegyveres támadások célpontjai), és súlyos gondot jelent a szegényes infrastruktúra is.

Ezzel szemben részben a kitörésveszély csökentése céljából, részben pedig gazdasági érdekekből a kinshasai és a kigali kormány - félretéve korábbi súlyos ellentéteiket - megállapodást írt alá a Kivu-tó metánkészletének hasznosítására. Ez a gáz ugyanis az egyik legolcsóbb energiaforrás (már ha éppen hozzáférhető), s kiaknázása a politikusok reményei szerint egy csapásra megoldaná mindkét ország energetikai problémáit, látványos gazdasági fejlődést lehetővé téve. Csakhogy a tudósok ismét csak intően emelik fel ujjukat: nemhogy a veszélyt nem csökkentené, egyenesen katasztrófát idézhet elő a tó kényes egyensúlyának megbolygatása.

Az idilli képet egy óriási robbanás veszélyezteti
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.