Az ábrát a kutatók számítógépes eljárásokkal tették jobban láthatóvá, mire kiderítették, hogy a környék vázlatos térképét vésték a kőbe: hegyeket, kanyargó folyót, és az ott élő jellegzetes állatokat, jól felismerhetően például néhány kőszáli kecskét és egy szarvast. A folyót néhol vékony, de határozott karcolás "szeli át", ezek talán azokat a pontokat jelölik, ahol könnyű volt a folyón átkelni. "Ma már biztosan állíthatjuk, hogy a barlang közelében lévő környék, és az ott
14 000 éve élt állatok vázlatos rajzai láthatók a kövön" - mondta el Pilar Utrilla ásatásvezető.

A barlangból kilépve például ma is pontosan felismerhető az egyik hegy alakja ugyanolyan formában, amiként az a kőlapon is látható. Utrilla szerint a kőlap kapcsán világosan felismerhető, hogy őseink, a magdaléni kultúra népe már 14 000 éve is milyen tudatosan akarta megismerni környezetét, akkoriban nyilván elsősorban a minél sikeresebb vadászat megtervezése és megszervezése érdekében.

"Természetesen azt nem tudhatjuk, hogy ezzel a kőlappal pontosan mi volt a készítők célja, de az jól látszik, hogy a környék népességének igen fontos volt, gondosan őrizték. "Talán azt jelölte, hol található bő és könnyen megszerezhető élelemforrás vagy kőeszközök pattintására alkalmas terület.
A kecskecsordát például az egyik hegy oldalába karcolták" - mondta el Utrilla. De a spanyol kutatók szerint még az sem elképzelhetetlen, hogy a helyi közösség számára valamiért fontos esemény helyét jelöli, vagy egy különösen gazdag vadászat helyszínét örökítet-
ték meg. "Nehéz megmondani, pontosan mit látunk, mivel ehhez hasonlót egész Nyugat-Európában még sehol sem találtak" - nyilatkozta Pilar Utrilla.

Szakértők egy része azonban kételkedik abban, hogy a kőbe karcolt vonalak egy térkép részei lennének. Jill Cook,
a British Museum munkatársa szerint Európa-szerte kerültek már elő hasonló korú karcolt kövek. "Állatfigurák fölé karcolt vonalakat találtak már több helyen, de egyik esetben sem vélték szakértők, hogy azok térképek lettek volna. Miért is lett volna szüksége térképre akkoriban a magdaléni kultúra emberének. Saját szűk környezetüket aprólékosan jól kellett ismerniük, ehhez nem volt szükség térképre. De a barlangokban eddig megtalált sziklarajzok sem ábrázolnak egyetlen esetben sem hegyeket és folyókat." A kőlap térkép-magyarázata Cook szerint túl merész vélemény.

Jean Clottes, A Régészeti Lelőhelyek Nemzetközi Bizottságának szakértője is úgy véli, hogy távoli őseinknek a túléléshez alapvető szükségük volt arra, hogy jól kiismerjék magukat környezetükben, hamar kialakult képzeletükben élőhelyükről egy "térképlenyomat", vagyis szerinte sem volt semmi szükségük térképre. Ám Clottes-nak van más magyarázata a kődarab jelentésére: a korabeli embereknek környezetük szent helynek számított, ahhoz nem volt szükségük térképre, hogy eltaláljanak egyik helyről egy másik közeli helyre, de hogy hegyeik, folyóik, állataik számukra szentek voltak, az nem vitás. Clottes szerint a kődarab kultikus tárgy lehetett.

A szakértők egyetlen dologban értenek egyet: a lelet rendkívül fontos. Valóban valamit ábrázol, amit 14 000 éve karcoltak bele, de az ábrák üzenete még nincs megfejtve.