Cikkgyártó gyógyszercégek
Michelle P. Warrennek, a New York-i Columbia Egyetem szülész-nőgyógyász professzorának nincs szerencséje. Ő az egyik bűnbak. Öt évvel ezelőtt jelentette meg cikkét a The American Journal of Obstetrics and Gynecologyban, szakterülete tudományos folyóiratában, amelynek lényege az volt: egy hormonterápia sem jár mellékhatások nélkül. Feltüntette, hogy négyen "segítettek neki" a cikk megírásában. Azt azonban nem írta, hogy kik. Mint kiderült, kettő közülük a DesignWrite, orvosi témájú cikkek írására szakosodott PR-cég munkatársa volt, a további kettő pedig a Wyeth gyógyszeróriásé. A DesignWrite ezenkívül 25 ezer dollárt számlázott a cikkért - éppen a Wyethnak. A teljes képhez pedig hozzátartozik: a Wyetht, amelynek az idén bejelentett felvásárlása a Pfizer részéről az évtized legnagyobb fúziója a gyógyszeriparban, történetesen tízezer, emlődaganattal diagnosztizált beteg pereli az Egyesült Államokban a csak ösztrogént tartalmazó Premarin, illetve az ösztrogén-progeszteron kombinációjú PremPro hormonpótló szer káros mellékhatásáért. A cégnek csaknem évi kétmilliárd dolláros bevételt jelentő két medicina huzamosabb, több évtizeden át tartó szedését az évtized elején állították le Amerikában, addig viszont mintegy 7,7 millió idősödő nőnek írták fel őket.
Amerikát megnyugtatta volna, ha Warren professzor esete elszigetelt lett volna. Ám nem ez a helyzet. A The Journal of the American Medical Association, az amerikai orvosszövetség lapja egy minapi, kanadai konferencián ismertetett adataiból kiderül: 630 tudományos cikkszerző közül 49 ismerte el - neve felfedése nélkül -, hogy fel nem tüntetett társszerző "segítette" a munkáját. A legrangosabb orvosi szaklapok összességében tizenkét százalékos arányban hallgatták el az ilyen segédmunkatársakat. Bírósági adatokból pedig az világlik ki: éppen a Wyeth hét év alatt 18 szaklap 26 cikkéből vette ki a részét; ezek a hormonterápia előnyeit ecsetelték a szívpanaszok és a demencia megelőzése tekintetében, bagatellizálva viszont az emlőrák megnövekedett kockázatát. A "szellemszerzők" - ahogy angolul nevezik őket - kihasználják a tudósok túlterheltségét. - Segítség nélkül soha nem fognék ilyesmibe. Túl sok munka ez, amit nekem nem fizetnek meg - mondta a The New York Timesnak Warren, aki - láss csodát! - történetesen a Wyeth-Ayers nevesített professzori státuszt tölti be a Columbián, azaz egyetemén szabályos katedrát tart fent a gyógyszergyártó.
Az egyik módja az lenne ennek, ha a tényleges szerzőket valahogy megbüntetnék - nyilatkozta a probléma megoldásáról Carl Elliott, a Minnesotai Egyetem bioetikai központjának professzora. A The New England Journal of Medicine folyóiratnál - ahol a felmérés a "szellemszerzők" 10,9 százalékos arányát hozta ki - "teljesen megdöbbentnek" mondták magukat az eredmény hallatán, megígérve: felülvizsgálják belső szabályzatukat. Példát vehetnek a The Journal of Managed Care Pharmacy-tól, amelynek főszerkesztője a Word szövegszerkesztő metaadataiból bányássza elő, hogy a tényleges szerzők legalább számszerűleg megfelelnek-e a feltüntetettekének, és 25 százalékos tartalomnál a cikkíró név szerinti felfedését is elvárja. Vagy a Duke Egyetemről, amely tiltja a tanári karnak az anonim társszerzők igénybevételét.
A visszaélések, amelyek az újságok tudósításnak álcázott hirdetéseihez hasonlóan kompromittálják a megjelent tartalmat, a washingtoni szenátusban sem maradtak visszhang nélkül. Charles Grassley republikánus szenátor a szövetségi kutatási támogatásokat megítélő Országos Egészségügyi Intézeten (NIH) keresztül vágná el a szálakat azoktól a tudósoktól, akik táncba mennek a gyártókkal. A sorait (és szabályait) gyorsan rendező Columbián például hárman voltak úgy NIH-kedvezményezettek, hogy közben a Wyeth is besegített a cikkükbe.