Sok év óta tart az a törekvés, hogy az állami és kormányzati szervezetek nyílt forrású, ingyenes szoftvereket használjanak, mert ez feltehetően lényeges megtakarítással jár. Tőlünk nyugatabbra is felmerült ugyanez a kérdéskör, a német Fraunhofer Intézet augusztusban terjedelmes tanulmányban elemezte a Microsoft Office 2007 és az OpenOffice.org 3.1 csomag összeférhetőségi problémáit. Pontosabban fogalmazva: az IBM és a Sun által támogatott, az OpenOffice által megvalósított, nyílt forrású ODF és a Microsoft Office 2007-ben megvalósított, Microsoft által támogatott OOXML-formátum különbözőségeit. Mindkét formátumot sikerült átnyomni az ISO nemzetközi szabványosítási szervezeten, nem kevés erőfeszítéssel. Tehát most van egy microsoftos és egy nem microsoftos, de ISO-szabványos dokumentumformátum.

Többféle formátumátalakítási forgatókönyvet vizsgált a Fraunhofer szerzőpáros. Legátfogóbban a Word-Writer (szövegszerkesztő) és a PowerPoint-Impress (bemutatókészítő) szoftverpárokat vizsgálták, de természetesen foglalkoztak a legfontosabb Excel-Calc (számolótábla) párossal is.

Röviden azt lehet mondani, hogy egyrészt mindig vannak konvertálási hibák, másrészt a hibák mértéke és mennyisége a dokumentum bonyolultságától függ. Az, hogy mikor válik ez gazdaságilag kezelhetetlenné, mindig az adott szervezettől függ.

A Fraunhofer-tanulmányt igazán nem lehet felületesnek nevezni, de csak a 60. oldalon, két sorban szerepel, hogy a Microsoft OOXML-dokumentum nem kezeli az arányos
sortávolság előírását, az OpenOffice ODF igen, továbbá az OOXML nem veszi figyelembe a betűméretet a sortávolságnál, az ODF igen. Csak ebből nyilvánvaló, hogy a legkisebb formázást is tartalmazó dokumentum "szétesik" a konvertálás során: ugyanaz a bekezdés más oldalra kerülhet az egyik, mint a másik változatban, és ha a dokumentum 5 vagy 8 oldalnál hosszabb, a két változat teljes oldalszáma eltérő lehet. Tragédia, ha füzet jellegűen ki kell nyomtatni, ekkor ugyanis az oldalszámnak 4-el oszthatónak kell lennie.

Érzékeny kérdés az oldalszámozás is, amely a dokumentumba illesztett, elvileg tetszőleges tartalmú adatmezőkkel függ össze - amelyek definíciószerűen torzulnak az átalakítások alkalmával. Az egyszerű oldalszám még átmegy, de a bármilyen módon kiegészített, eltolt (nem 1-gyel kezdődő) már nem.

A bemutatók, mint magas kreatív (grafikus) tartalmú dokumentumok, a tagolási, elhelyezési különbségek hatásaitól szenvednek. Teljesen bizonyos, hogy egy PowerPoint-diasort beavatkozás (átszerkesztés) nélkül nem lehet levetíteni Impressben, még ha be is lehet hívni, és fordítva is így van.

Örök probléma a számolótáblák képletkészlete. Ebben az OpenOffice egyrészt nyertes, mert több függvénye van, mint az Excelnek, másrészt vesztes, mert a Microsoft-makrókat legfeljebb átveszi és visszaadja, de nem hajtja végre - biztonsági okok miatt.

Sokáig lehetne folytatni a kisebb-nagyobb összeférhetetlenségek sorolását. Sajnos az OpenOffice marketingjének az a legfontosabb része, hogy kompatibilis a Microsoft Office-szal, egyszerűen nem igaz, ami azonnali csalódást okoz az OpenOffice-re áttérni kívánóknak - ez pedig legfőbb gátja szélesebb körben való elterjedésének. Amíg a fejlesztő közösség rá nem jön erre, addig időt és erőt pazarolnak a kompatibilitás növelésére, ennek hangsúlyozására, anélkül hogy a piacrészesedés gyorsabban növekedne. Még ha egy augusztusi, amerikai Infoworld-felmérés húszezres mintán az OpenOffice 13 százalékos részesedését mutatta is ki.

Mindezek miatt teljesen érthető, hogy az APEH a maga részéről az Adobe PDF-et választotta, amely ugyan nem ISO-szabvány, és nem lehet átszerkeszteni költséges szoftver megvásárlása vagy ellopása nélkül, de tényleg mindenki meg tudja nyitni és el tudja olvasni, és ha nem, akkor joggal elvárható tőle, hogy letöltsön és telepítsen egy ingyenes, de nem nyílt forrású Adobe Readert.