E képesség az ún. false-belief (téves hit) tesztek segítségével vizsgálható. Az egyik teszt során például két játszó gyermeket mutatnak valakinek. Az első gyermek egy játékot tesz az ágy alá, aztán elhagyja a szobát. Ekkor jön egy második, és a játékot az ágy alól egy játékdobozba teszi. Arra a kérdésre, hogy hol keresi majd a visszatérő gyermek a játékot, a négy év alatti vizsgálati személyek azt válaszolják, hogy a játékdobozban, míg az idősebbek helyesen azt, hogy az ágy alatt.

Honnan ered ez a felismerés? Az egyik elképzelés szerint onnan, hogy a gyerekek állandóan megfigyelik, milyen, a sajátjaiktól eltérő tapasztalatokat szereznek mások, és közben milyen arckifejezést és gesztusokat mutatnak. Az elmélet teszteléséhez az amerikai Rebecca Saxe és kollégái 10, születése óta vak felnőtt agyát vizsgálták, miközben a szóban körülírt emberekkel kapcsolatos elképzeléseikről kérdezgették őket. Bár a legtöbb nem látó felnőtt érett mentalizációval rendelkezik, eddig nem volt világos, vajon ugyanazt az agyterületet használják-e a mások mentális állapotának értékeléséhez, mint látó társaik. R. Saxe kutatócsoportja 22 látó önkéntessel összehasonlítva a nem látók agyműködését, kimutatta, hogy igen, a látásukban korlátozottakban is ugyanaz az agyterület aktivizálódott. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy e képesség nem a vizuális megfigyeléstől függ.

Egy másik elképzelés szerint a mentalizáció a beszélt nyelv eredménye, miután a gyermekek megfigyelik, mit mondanak mások az érzéseikről, a gondolataikról. Ezt az elképzelést látszik igazolni az a tény, hogy a kicsik nagyjából akkortól oldják meg helyesen a téves hit tesztet, amikor kialakul náluk a folyékony beszéd képessége.

Amerikai pszichológusok egy Nicaraguában élő süket közösségbe látogattak el, ahol a tagok csak egy, az 1970-es években kifejlesztett jelbeszéddel kommunikáltak. A Jennie Pyers vezette kutatócsoport egyedülálló lehetőséget kapott, két nagyon eltérő nyelvi képességgel rendelkező csoportot vethetett össze a nicaraguai közösségben: a jelbeszédet használók első generációját, akik magát a csökevényes jelbeszédet kifejlesztették, és egy fiatal generációt, akik sokkal összetettebb jeleket használtak az egymással való érintkezés során.

Pyersék mindkét csoport tagjaival elvégezték a téves hit teszteket, és mint kiderült, a fiatal generáció tagjai sokkal jobban teljesítettek a tesztek során, mint az idősebbek. Arra is fény derült, hogy azok a felnőttek, akik megtanulták a fiatalok összetettebb jelbeszédét, jobban teljesítettek a teszteken. Ebből azt a következtetést vonták le a kutatók, hogy a nyelv jelentős mértékben hozzájárul az érett tudatelmélet kialakulásához.