Az EU FP7 keretprogramja keretében az ICT-csoport foglalkozik a robothangyák fejlesztésével. Ezeknek eddig kétféle fajtáját dolgozták ki. A kisebbik robothangya alig 2 mm hosszú és ugyanennyi a szélessége. Négy lába közül három a haladást, egy pedig az érzékelést szolgálja. A "haladó" lábak egyenként 0,2 mm hosszúságúak, amelyeket piezoelektromos rendszer működtet.

Nevéből eredően a rezgő érzékelő láb feladata az, hogy felismerje az akadályokat és a robothangyatársakat. Egy ilyen robothangya mindössze négy négyzetmilliméter felületű hátán helyeztek el egy speciális integrált áramkört, egy napelemet, egy kommunikációs eszközt, és még egy GPS-egységet is. Az ilyen robothangyaegyedekből álló boly vagy kolónia ugyanúgy központi vagy külső irányítás nélkül tudja majd szervezni a tevékenységét, mint az igazi hangyaboly az életét.

Úgy tervezik a fejlesztők, hogy a jövőben húsz százalék lesz a katonák aránya a robothangyabolyban, a többi meg a dolgozó. Az eddigi tesztelések alapján öt egyszerű feladat megoldására képesek a robothangyák a százfős bolyban: külön a katonák és külön a dolgozók egyenletesen el tudnak oszolni egy-egy meghatározott területen; megkeresnek két földrajzi pontot egy megadott területen; a dolgozók elmennek egy megadott helyre, vagy két pont között megkeresik a legrövidebb utat.

Persze, még csak a fejlesztési munka elején vannak a kutatók. Ha egy robothangya elromlik a bolyban, helyére léphet egy másik, és így nem kerül veszélybe a kitűzött feladat végrehajtása. Egy ilyen robotboly önszervező módon alkalmas az előírt küldetés paramétereihez és utasításaihoz való alkalmazkodásra. Éppen ezért gondolja több tudós, hogy például a Marson majd robothangyákkal lehetne felépíttetni az emberek lakásait.

Kidolgoztak egy valamivel nagyobb robothangyafajtát is. Ez kerekeken gördül és saját akkumulátora van. A robothangyák sorozatgyártásáig azonban még hosszú az út.