A kutatók az Oroszországban, Kanadában, Alaszkában és Skandináviában található hatalmas területet beborító erdők védelmét szorgalmazzák a biológiai sokféleség (biodiverzitás) és az óriási széntartalék megóvása érdekében.

A boreális erdők - zömmel fenyvesek - a világ erdővel borított területeinek és a vegetációban tárolt szénkészletének harmadát teszik ki. Eddig a gyér népességnek köszönhetően viszonylag érintetlen területnek számítottak. Ez a helyzet azonban változóban van - állítják a kutatók. Az elmúlt három évtizedben a figyelem a trópusi erdők pusztulására irányult, mostantól azonban érdemes odafigyelni a hideg égövi fás területekre is.

Eddig a boreális ökoszisztémák természetes dinamikáját a tüzek és a rovarok szabályozták. A nyersanyagokért folyó harccal, a fakitermeléssel, a bányászattal és a városi fejlődéssel járó zavaró emberi tevékenység az elmúlt években azonban itt is megnőtt, és már e területeken is nagy kiterjedésű fakitermeléssel kell számolni.

Bár a tűz az egyik fő szabályozó elem ezen erdők életében, az emberi tevékenység miatt egyre több tűz keletkezik. Mind több bizonyíték támasztja alá azt is, hogy az éghajlatváltozásnak köszönhetően e régiókban is egyre gyakrabban keletkezik tűz emberi tevékenység nélkül is.

A boreális erdőkkel fedett területek aránya is változik, ma már a teljes erdőség csupán 40 százaléka érintetlen. Leggyorsabban az orosz erdők állapota romlik, és ezek tekinthetők a legkevésbé érintetlennek, az elmúlt évtizedben itt következett be a legnagyobb fapusztulás.

Végül pedig az ilyen erdőkkel rendelkező országok a fakitermeléstől a fás területek csak mintegy tíz százalékát védik. Svédország az egyetlen kivétel, ott a védett erdők aránya húsz százalék.