Nehéz olyan madarat találni, mely összetettebb és energikusabb udvarlási szokásokkal rendelkezne, mint az ausztrál lugasépítő madár. A párzási időszakban a hím egy speciális területet, egy lugast épít az erdő talaján, amit aztán ritka tárgyakkal, például kék tollakkal vagy csillogó üvegdarabkákkal díszít, hogy magához csalogassa a nőstényeket. A "színpadhoz" előadás is tartozik, a csábítást hangokkal, ugrálással és faroklengetéssel egészíti ki.

E külsőségek odavonzzák a nőstényeket, de vajon a tojókat az is érdekli, hogy a választott partner eszes-e? Ennek kiderítéséhez amerikai kutatók 30 lugasépítővel végeztek vizsgálatot. Jason Keagy azt használta fel a kísérlethez, hogy a hím nem szereti a piros tárgyakat a lugasában. Az egyik tesztben piros műanyag tárgyakat helyezett a lugasba, amit egy átlátszó műanyag dobozzal le is fedett, a másikban pedig piros csempedarabokat csavarozott a lugas talajához, amit a madár csak levelekkel és ágakkal való letakarással tudott eltüntetni. Ezután a kutató videokamerával rögzítette az eseményeket.

Mint kiderült, a legjobb problémamegoldó hímek tudtak a legtöbbször párosodni. A letakart piros tárgyakat egyes madarak alig 20 másodperc alatt tüntettek el, míg másoknak ez egyáltalán nem sikerült. A legügyesebb hímek nagyjából átlagosan kétszer annyiszor párzottak, mint a leglassúbb problémamegoldók.

Keagy végső célja a lugasépítő madár általános megismerőképességének, g-értékének meghatározása.

Carlos Botero amerikai viselkedésökológus szerint ez az első kísérlet, mely összefüggést mutat a problémamegoldó képesség és a szaporodási siker között, igaz, nem tud magyarázatot arra, vajon a nőstények valóban az intelligencia alapján választanak partnert, vagy valami más, például egy "szexis" tánc vonzza őket, aminek viszont semmi köze a g-értékhez.