Egy felmérés szerint hazánk minden lakosára a 450-480 kiló fejenkénti évi teljes hulladékmennyiségből közel 17 kiló reklámlevél, prospektus és mindenféle hirdetőcédula jut postaládánkba. Ez nemcsak azért bosszantó, mert itt összekeveredhetnek fontos személyes leveleinkkel, melyeket aztán a kéretlen küldeményekkel együtt laza mozdulattal hajíthatunk ki. De azért is dühítő, mert személyes adatainkat használják egyesek, ráadásul azt sem tudjuk, hogyan védekezzünk ez ellen.

Elképesztő helyzet, hogy a fecnik és katalógusok árát a greenfo.hu szerint a postaköltséggel együtt szintén a mi pénztárcánk bánja, amikor megvesszük a reklámozott terméket, szolgáltatást. Sőt, a szemétdíj révén még egyszer fizetünk az után, amit nem is kértünk. A kinyomásukból, a papírszükségletből és a terjesztésből adódó környezetszennyezés költségeit pedig a társadalom állja.

Ugyan a honlap azt ajánlja, üzenjünk a postaládán: nem kérünk a direkt marketing efféle "áldásaiból", ám saját tapasztalatom szerint ez nem sokat segít. Ahogy a zárható kapu sem, mert mindig akad egy "jótét lélek", aki beengedi a futárokat, jóllehet, az ajtón kívül ott az e célra rendszeresített ládika.

Állítólag van már, ahol biztonságiak feladata a kéretlen levelek terjesztőinek távol tartása. Sajnos, ez kevesek kiváltsága, miközben az egyik kutatócég tavalyi adatai szerint egy év alatt közel negyedével nőtt a hazai direktmarketing-piac forgalma. Hogy a válság hogy hatott e legalábbis környezetvédelmileg káros tevékenységre, nem tudom, saját postaládámból mindenesetre még hajigálom az efféle szemetet.