Hogy milyen módszerekkel találják meg a szúnyogok áldozataikat, azt pontosan még ma sem tudjuk, az azonban bizonyos, hogy az emberek és állatok által kilélegzett szén-dioxidnak szerepe van a dologban. A gáz a rovarok egymás közötti kommunikációjában is fontos feladathoz jut: a gyümölcslegyek szén-dioxidot fejlesztenek, ha baj éri őket, menekülésre késztetve a többieket. A Riverside Egyetem tudósait az késztette töprengésre, hogy a gyümölcslegyek által kifejezetten kedvelt érett, illetve erjedő gyümölcsökből is nagy mennyiségű szén-dioxid szabadul fel, ám ott mégsem lép fel a menekülési reakció. Kell tehát lennie egy (vagy több) anyagnak a gyümölcsök anyagában, ami elnyomja a riasztó gáz illatát. Hosszas kísérletezgetéssel el is különítettek két illatanyagot, a hexanolt és a diacetilt (2,3-butándion). Ezek a vegyületek a verejtékben is előfordulnak, de egyedileg eltérő koncentrációban - talán ez lehet az egyik magyarázata, hogy egyeseket láthatóan kedvelnek, míg másokat elkerülnek a szúnyogok.)

Az egyetem máris szabadalmaztatta az ötletet, a két, fillérekért előállítható anyag ugyanis a jövőben új, hatékony és olcsó, szúnyogcsípés elleni szer alapja lehet. Egy ilyen készítmény nemcsak a fejlődő országok maláriától sújtott lakosságán segíthetne, hanem a mérsékelt égöv gazdag államaiban is biztos piacra találna. Az utóbbi térségben ugyanis a kilencvenes évek vége óta egyre több, szúnyogok által terjesztett fertőző betegség jelenik meg, és az ismert szúnyogriasztók láthatóan nem bírnak az új invázióval. Az említett kórokozók közül az egyik legismertebb, a Nature cikkében is szereplő nyugat-nílusi vírus a hetvenes évek óta bizonyíthatóan jelen van Magyarországon, tünetekkel járó megbetegedéseket azonban csak 2003 óta okoz (2007-től emberekben is). Ezt a vírust - Bakonyi Tamás, a Szent István Egyetem virológusa szerint - Amerikában legalább negyvenféle szúnyog, sőt esetenként kullancs is terjeszti, így valószínű, hogy Magyarországon is több szúnyogfajhoz köthető. Az ismert terjesztők a nyár közepétől őszig rajzó szúnyogok, amelyek a leggyakrabban madarak vérét szívják.
A magyar helyzet érdekessége, hogy idehaza - a többi európai országtól eltérően - a vírus afrikai genetikai vonala fertőz, amelyet vélhetően a vonuló madarak hoztak magukkal. A legtöbb fertőzés, illetve kisebb kiterjedésű járvány éppen ősz elejére esik, amikor a vonulók elrepülnek dél felé, és az itt maradó szúnyogok olykor kénytelenek emlős állatokra, illetve emberekre fanyalodni.

Kezdetben az Alföld déli, keleti részén bukkant fel a betegség, tavaly azonban robbanásszerűen az egész országban (sőt Ausztria keleti felében is) elterjedt. A vírus emberekben enyhébb esetben influenzaszerű tüneteket okoz, a súlyosabb fertőzések következménye agyhártya-, illetve agyvelőgyulladás lehet (idehaza eddig az öszszes beteg meggyógyult). A felgyorsult terjedést a kutatók Bakonyi Tamás szerint többnyire a felmelegedés számlájára írják: hogy egy beteg állat vérével
a szúnyogba került vírus ott mennyi idő alatt szaporodik el, az erősen függ az átlaghőmérséklettől. A húsz helyett harminc foknál az egyébként több hetet igénylő folyamat pár nap alatt lezajlik, lerövidítve a fertőzési ciklust.

Hogy a kockázatokat csökkentő új szúnyogriasztó szer mikorra készülhet el, arról nem ír a Nature. Mivel azonban ismert, könnyen gyártható és ártalmatlan összetevőkről van szó, elképzelhető, hogy már egy-két éven belül.