A legtöbbször baleset következtében kialakult tartós eszméletlenség kétségbe ejtő, súlyos állapot. Az olykor időlegesen visszatérő tudati válaszok pontos besorolása orvosi szempontból sem könnyű. A tartósan eszméletlen betegek ún. vegetatív állapotban vannak, azaz csak életfunkcióik, a légzés, kiválasztás szervei működnek, a reflexek kiválthatók.

A kritikus állapot súlyossági fokozatainak meghatározása a kezelés és életkilátások szempontjából elengedhetetlen. A "vegetatív állapot" (vegetative state =VS) megjelölés a teljes tudattalanságot jelenti, a "minimális tudat" stádiumában (minimally consicous state = MSC) a beteg fájdalmat érez és jelez, bizonyos határig emocionális reakciói is vannak, és igen korlátozott mértékben a környezetével is kommunikál.

Bár a tudati jelek megállapítására kómás betegeken korábbról ismert diagnosztikus rendszerek használatosak, 2002-ben Joseph Giacino neuropszichológus és munkacsoportja a John Fitzgerald Kennedy Johnson Rehabilitációs Intézetben, New Jerseyben olyan speciális, módosított diagnosztikus módszert dolgozott ki, ami az agyműködés helyreállásának jeleit a "minimális tudat" állapotán belül pontosítja (Coma Recovery Scale Revised = CRS-R). Az eljárás munkaigényes, számos mozzanatból áll és a vizsgálatot gyakran kell ismételni.

Caroline Schnakers kómakutató a belgiumi Liege egyetemén Giacino professzor munkacsoportjával közösen, az említett módszer felhasználásával 44, teljesen tudattalannak tartott beteget vizsgált meg, és a betegek 41 százalékában találta azt, hogy a korábbi diagnózissal szemben e betegeknek mégis vannak tudati jelei.

A CRS-R módszernek vannak hibái, Giacino professzor szerint is lehetőséget teremt a "túldiagnosztizálásra", de a korábbiaknál nagyobb pontossága kétségtelen. John Whyte, a philadelphiai Moss Rehabilitációs Intézet vezető kutatója úgy véli, az orvosok általában a betegek túlélésére és az ezt elősegítő kezelésre inkább koncentrálnak, mint a tudatállapot kérdéseire. Dr. Dénes Zoltán, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet koponya-agysérültek osztályának vezető főorvosa kérésünkre elmondta: osztályán az elmúlt 30 évben több ezer agysérültet, ezen belül több száz kómás beteget kezeltek. A tudati állapot megfigyelése minden egyes esetben ugyanúgy hangsúlyos, mint az életfunkciók monitorozása. John Whyte vélekedése, hogy a kérdésben "ideje riadót fújni", dr. Dénes főorvos szerint nem helytálló. Igaz, a tudat helyreállását nyomon követni csakugyan nagy szakmai tapasztalatot igényel, de ezt senki sem hanyagolja el.

Időről időre nyilvánosságot kap a sajtóban egy-egy szomorú eset, ahol a közeli hozzátartozó, aki sok időt tölt a beteggel, arról számol be, bár a szakemberek kételkednek, ő biztonsággal állítja, igenis a beteg sok mindent megért, jelzéseket ad, mosolyog, olykor dühöng, azaz vannak tudati jelek. Ennek megítélését mindazonáltal bízzuk tapasztalt szakemberekre.