Frank Fish, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója sokszor órákon át figyelte, filmezte és elemezte két fogságban tartott víziló mozgását. A némileg egyhangú mozi hatására arra a következtetésre jutott, hogy ezek a többmázsás állatok rendkívül kecsesen mozognak a víz alatt. Nem úsznak, hanem mellső lábaikkal lökve magukat szökellnek. Mivel két földet érés között viszonylag hosszú ideig "repülnek", ezért a mozgásuk leginkább a súlytalanság állapotában lévő űrhajósokéhoz hasonlít. Levegővételnél hátsó lábaikkal fellökik magukat a felszínre, de hamarosan újra alámerülnek, hogy az aljzaton szökdeljenek tovább.

A vízilovak 3-4000 kilogrammos teste és csontsűrűsége a víz alatt valójában előny, hisz a víz felhajtóerejével párosulva lendületet ad a gyors előrehaladáshoz. Mivel a fejlődéstörténettel foglalkozó biológusok szerint a vízilófélék és a cetek egy közös ős leszármazottai, elképzelhető, hogy mielőtt megtanultak volna úszni, a cetek is a fenéken sétáltak és legelésztek.