A száraz forróságot követő hűvösebb és csapadékosabb időjárás elvileg a levegő pollentartalmának mérséklésével járt volna, ám a valóságban a héten megugrott (és a hónap elejéhez képest a duplájára nőtt) a koncentráció. A szokatlan jelenségnek aligha lehet más magyarázata, mint hogy idén a megszokottnál nagyobb területet borít parlagfű, amely ráadásul ebben az évben korábban is kezdett virágozni (elsősorban Miskolc, Nyíregyháza, illetve a Pilis térségében).

Idehaza mintegy 5 millió hektáron "terem" az agresszív gyomnövény, ebből 700 ezer hektár számít erősen fertőzöttnek. A fenti két számot azért érdemes megjegyezni, mert a növényvédelmi hatóságok csak nagyjából 20 ezer hektárt, vagyis az erősen fertőzött területnek is csupán a töredékét ellenőrzik rendszeresen, a többin zavartalanul tenyészik a Magyarországra dél felől bevándorolt gyom.

A vonatkozó jogszabályok szerint a parlagfű-mentesítés (ami a gyakorlatban általában többszöri kaszálást jelent) a földtulajdonos feladata. Az előírások kényszerítő eszközt is adnak a hatóságok (belterületen a jegyző, külterületen a növényvédelmi hálózat) kezébe: elrendelhetik a kényszerkaszálást, és bírságot vethetnek ki.

Az intézkedések hatékonysága azonban alacsony: tavaly mintegy ötezer kényszerkaszálásra került sor (kevesebb mint 5000 hektáron), bírságból pedig 200 milliót szabtak ki, de ennek máig alig a harmada folyt be. Az idei eredményekről annyit sikerült megtudnunk, hogy időarányosan szerényebbek a tavalyinál. Azaz nyilvánvaló, hogy a meglévő eszközrendszer nem alkalmas a probléma kezelésére.

Pedig az adatok azt tükrözik, hogy a védekezésre fordított energia és pénz megtérülne. Csak a pollenallergia tüneteit csillapító gyógyszerekre évente 20 milliárd forintot költ az ország, a kezelések és a táppénz költségeit ennek kétszeresére (azaz a teljes kiadást évi 60 milliárdra) becsülik a szakértők. Ehhez képest a védekezési célokra rendelkezésre álló összeg csekély: tavaly az egyszázalékos adófelajánlásokból mintegy egymilliárd forint, idén pedig nyolcszázmillió gyűlt össze parlagfű-mentesítésre.

Csakhogy még ennek rendeltetésszerű felhasználása sem garantált: a tavalyi pénz elköltéséről máig nem jelent meg semmilyen elszámolás, az ideiről pedig annyit tudni, hogy 140 millióért kaszálógépeket vettek belőle (de hogy azokat ki és hol használja, arról nincs nyilvános információ). Közben az allergiások száma megállíthatatlanul nő: az ezredfordulón kétmillió légúti allergiás beteget tartottak nyilván, és a kör évente 4-5 százalékkal bővül, különösen az óvodás-iskolás korosztályokban.

Az egyesület véleménye szerint a kormányzati válságstáb egyszerű eszközökkel élhetne: el kellene rendelnie az azonnali kényszerkaszálást (ennek most még lenne értelme, mert a legtöbb parlagfűtő még virágzás előtti állapotban van), illetve az ellenőrzés és a büntetéskiszabás megszigorítását. Felvetődött a közmunkások mozgósításának ötlete is: soha ennyi közmunkás nem volt még az országban (legalábbis papíron), és őket az ellenőrzéseken, illetve a kényszerkaszálások során is be lehetne vetni.

A napokban lapunkban Kordos László, klimatikus kérdésekkel is foglalkozó paleontológus felvetette, hogy a klímaváltozást ügyesen kihasználó, termékeny parlagfüvet nem irtani, hanem inkább energetikai célokra hasznosítani kellene. Az általunk megkérdezett szakértők két ellenvetéssel éltek: a hagyományos energianövények (például az energiafüvek, a fűz vagy az akác) biomassza-termelő képessége nagyobb, ráadásul egy parlagfűtábla mellett elviselhetetlenül magas lenne a pollenkoncentráció.

parlagfű